28.fejezet

Nem tudja, hogy mennyire fontos nekem. Én pedig nem tudom hogyan fejezzem ki.

/zene: One Direction- Rock me/

Komolyan megtette. Bement a főnökömhoz és mondott neki valamit ami miatt elmehetek egy hét szabadságra Zayn turnéja előtt. Én nem mehettem be (?) oda, mert Zayn nem engedte. Olyan érdekes fejet vágtam amikor bement az ajtón, hogy valami hihetetlen.
Végül mosolyogva jött ki onnan, majd közölte a jó hírt.

-Ezt meg hogyan csináltad? -kérdeztem döbbenten.
-Mondjuk úgy, hogy kevésszer használom ki, hogy Zayn Malik vagyok, de akkor nagyon.


-És amúgy mikor indulunk? -tudakoltam igazából kíváncsiskodva. Mosolyogtam, mivel az esti órákban, sétálni a városban, kézen fogva eléggé romantikusnak tűnt. Mondjuk lehet, hogy nem volt az csak én személyiségem gondolja ezt már romantikusnak. Mindegy, igazából imádtam. Nem sokáig sétáltunk, de én végig nevettem az utat és az összekulcsolt kezünket néztem. Teljesen összeillettek.
-8 nap múlva.


-Alexis, én aggódom érted -mondta Zayn. Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Miért?
-Mert én nemsokára elmegyek egy világ körüli turnéra, de neked még mindig nincsen lakásod.
-Tudod ebben a mondatban egyedül az volt a szomorú, hogy elmész -suttogtam.
-Hé! -mondta és magához húzott. Erőteljesen csókolt meg. Egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában. Zayn letörölte. -Ne sírj. Nélkülem is lesz életed. Kibírjuk mi azt a hét hónapot -nevetett. Aprót bólintottam, nem mertem megszólalni. Féltem, hogy akkor elsírom magamat.
Én még csak most kaptam meg őt, de máris elmegy. Tudom, hogy fogunk találkozni, hiszen hazajárnak. Na, de hányszor? Erről még nem is beszéltünk és szerintem ez direkt van így. Egyszerűen tényleg nem tudom elképzelni nélküle az elkövetkezendő időszakomat. Már arra sem emlékszem, hogy milyen voltam előtte. Nekem csak ő van. Tudom, hogy ez egy durva megfogalmazás, de aki ismeri az életemet az tudja, hogy nekem tényleg csak ő van.
De nem szólhatok semmit, mert neki az élete. Az éneklés, színpad, rajongók. Neki van egy kötelessége jelen pillanatban pedig az, hogy el kell mennie.És én nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Akkor is, ha ez mindennél jobban fáj.
-Istenem, na gyere ide -ölelt át szorosan. Arra eszméltem fel, hogy a könnyeim akaratlanul is előjöttek. Amennyire erősen csak tudtam, úgy öleltem. Nem akartam elengedni. Megpuszilta a fejemet. -Minden nap beszélünk majd telefonon meg Skype-on, oké?
-Ha nem lesz lakásom akkor ezek nehezen fognak menni -jegyeztem meg, utalva ezzel a másik problémámra. Zayn felsóhajtott.
-Alexis nyugodtan maradhatsz itt. 7 hónapig tiéd lesz a ház.
-Nem. Én itt komolyan félnék egyedül. Én egy icipici kis lakást szeretnék egy szobával, konyhával és fürdővel. Én abban tökéletesen ellennék.
-Vegyek neked egy házat?
-Mi? Dehogy is! Zayn ez az én dolgom, de komolyan.
-Jó, de mi lesz, ha 18 nap múlva sem lesz lakásod?
Megvontam a vállamat. Ugyanis fogalmam sincs.




-Niall, Szia! -köszöntem neki mosolyogva. Nagyon régen volt az az időszak amikor Zayn-nel még nem voltam együtt és vele beszéltem meg mindent. Bevallom őszintén az a része hiányzik.
-Szia -köszönt, majd felállt és megölelt. Én viszonoztam ezt.
-Mi újság van veled mostanában? Nem hallok felőled.
-Én tökéletesen megvagyok, de nagyon érdekelne ami veled meg Zayn-nel van. Ő nem igazán beszél a kapcsolatotokról, de engem érdekel -mondta mire én felnevettem. Nem olyan pletykásan, vagy tolakodón kérdezte, hanem mint akit tényleg érdekel. Aztán belehasított egy furcsa érzés az alhasamba.
-Elmondhatok neked valamit? -bólintott. -Nem akarom, hogy elmenjen.
-Tudom. Neki is nagyon rossz. Lehet, hogy nem mutatja ki, de ez neki is....fáj.
-Nem tudom, hogy mi lesz velem nélküle -vallottam be, nagyon halkan.
-Dolgozol, lakást keresel és, ha tudtok akkor találkoztok -mosolygott olyan Niall-osan.
-Mindenki azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű -motyogtam miközben magam elé néztem. Megfogta a kezemet és egy kicsit megszorította. Én ugyanígy tettem.
-Egyáltalán nem lesz könnyű, ezt tudnod kell.
Senki sem mondta ezt ki. Persze tudtam, hogy az lesz, de kimondva még durvábban hangzott. Sűrűn bólintottam jelezve, hogy felfogtam, vagy legalábbis tudomásul vettem. Egy kérdés kavargott a fejemben. Mi van, ha mi ezt nem bírjuk ki? Ha különmegyünk?
-Min gondolkodsz te ennyire? -suhintotta el előttem a kezét mire feleszméltem a bambulásomból.  -Ha olyasmin gondolkodsz, hogy megfog-e csalni vagy nem akkor gondoltam elmondom, hogy Zayn nem olyan.
-Tudom.


-Egyébként Zayn nagyon félt téged.
Niall épp a hűtőjében matatott.
-Miért? -dadogtam.
-Hogy hülyeséget fogsz csinálni.
Tudom, hogy mindent megbeszélnek a srácokkal, na de tudnak rólam is mindent?
-Milyen hülyeségre gondolt? -kíváncsiskodtam.
-Azt nem mondta.


**


Nagyon sokáig kattogott az agyam, azon amit Niall mondott. Hogy értette azt Zayn, hogy fél; hülyeséget csinálok? Végül úgy döntöttem, hogy nem kérdezek rá. Alapból nem akarom, Niall-t kellemetlen helyzetbe hozni, de így viszont engem mar szét a kíváncsiság, hogy mire is gondol. Kezdek belefáradni abba, hogy nem mondatok semmit senkinek, mert akkor valakit bajba sodorok.
-Mi a baj? -kérdezte Zayn. Gondolom a gondterhelt tekintetemből vagy miből jött rá erre.
-Csak, hogy én eddig minden este nálad aludtam amióta eljöttem a szüleimtől -hazudtam. Annyit feszegettük ezt a témát, hogy szerintem már mindkettőnknek a könyökén jön ki a téma.
-Hát engem nem zavar és ez neked se okozzon problémát.
-De nem vagyok nagyon idegesítő? -ijedtem meg. Hitetlenül nézett rám, majd elnevette magát.
-Rohadtul idegesítő az, hogy elmész reggel mielőtt én még felkelek aztán meg jössz este hat után. Így is alig vagyunk együtt.
Oké, lenyugodtam.

-Amúgy veled mizu volt ma?
-Nem sok minden. Elmentem a szüleimhez. Már nagyon szeretnének megismerni téged.
-Igen? -mosolyogtam. Ez de aranyos.
-Ja, anya mindent tudni akar rólad. Milyen a hajszíned, szemed színe, mit csinálsz, mutassak rólad képet és satöbbi.
-Én is szeretném őket megismerni -mondtam őszintén. Aztán eszembe jutott valami. -Hé azt mondtad ma elmegyünk Ed Sheeran-hez emlékszel?
-Hívtam és most Amerikában van. De ha akarod én csinálok neked alkoholos filccel egy tetoválást -ajánlotta fel mire elnevettem magamat.
-Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel.
-Miért? Megrajzolom oda ahova szeretnéd és ha nem jó akkor nem csináltatod meg -mivel nem válaszoltam neki gondolom, hogy igennek vette. Ugyanis felállt és elindult egy filctollért.

Pár perc múlva vissza is tért. Leült velem szembe és az ölembe tartott kezemet megfogta, és finoman maga elé rakta.
-Szóval akkor a remény feliratú tetkót a csuklódra akarod? -meglepődtem, hogy még emlékszik erre. Bólintottam. Vékony vonalakkal kezdett el írni a kezemre. Nevetnem kellett mivel csikizett. -Ne mozogj -mondta. Direkt úgy tartotta a bal kezét, hogy ne lássam, hogy mit is alkot.
-Na? -kérdezte.
-Azta -motyogtam döbbenten. -Ez nagyon jó.
Dőlt betűkkel volt ráírva. Nagyon tetszett.
-Olyan tehetséges vagy -mondtam még mindig ámulva.


Sziasztok:!(: Gondolom szólok, hogy 4 rész múlva vége lesz az első évadnak. Onnantól pedig rajtatok múlik, hogy legyen-e második. Írjátok meg komiba, vagy pipáljatok, hogy szeretnétek-e!
Alexis

És már 40-en vagyunk. Jupiiiiiiiii.