24.fejezet

Minden lánynak két oldala van. Egy jó és egy rossz.

-Mi a baj? -kérdezte Zayn aggódó tekintettel. Gombóc jelent meg a torkomban, majd nagyot nyeltem.
-Nem, nincsen semmi probléma, de most haza kell mennem. Az anyám hívott -mondtam furán. Felvettem a telefont és csak annyit mondott "gyere haza" és letette. Teljesen olyan hangnemben beszélt velem, mint ahogy eddig szokott azonban éreztem valami örömöt is. Ő? Nem értettem, így mihamarabb haza szerettem volna menni megtudni, hogy mi ez az egész.
-Oké, akkor elviszlek -mondta mosolyogva.
-Nem, nem kell köszönöm. Jobban szeretnék most sétálni -mondtam aprót mosolyogva miközben még mindig a kanapén feküdtünk. Mellkasához érintettem a kezemet, majd sóhajtva álltam fel. Egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd a táskáimat felkapva elindultam haza.

-Mi történt? -nyitottam ki a bejárati ajtót. Egy örökkévalóságnak tűnt ide érni. Nem vagyok valami kíváncsi természetű, de ez az egész kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. Anyám a nappali előtt állt csípőre tett kézzel miközben mögötte egy bőrönd állt.
-Költözöl -közölte nemes egyszerűséggel. Egy pillanatra kihagyott a szívverésem és teljesen lefagytam.
-Hogy mi? -suttogtam miközben csak álltam.
-Igen. Mivel már elmúltál 18 itt az idő, hogy munkát keress és elköltözz, mint minden normális felnőtt ember -közölte monoton hangon.
-De hát már rég elmúltam tizennyolc. Most mi történt hirtelen? -értetlenkedtem még mindig lefagyva. Egyáltalán nem fogtam fel, hogy mit mondott.
-Gyerekünk lesz.
-Hogy mi?
De hát nem is lehet. Azért utáltak meg. Azért rossz az életem. Akkor most minden jobb lesz? Az agyam hirtelen megálljt parancsolt. Akkor nem kéne elköltöznöm. Lesütöttem a szememet.
-Nem úgy volt hogy nem lehet gyereketek? -kérdeztem óvatosan.
-De. Az orvos is azt mondta, hogy ez maga a csoda -még mindig ugyanolyan hangnemben beszélt velem, de a szemében könnyek gyűltek.
S akkor jött el az a pillanat amikor minden leesett számomra. Képesek lennének rá? Persze. Képesek lennének elköltöztetni, mert jön az új baba akit imádni fognak meg minden? Persze. De én hova megyek? Nincs senki akihez mehetnék. A fejemben felvillant egy kép mégpedig Zayn-ről. Igen, hozzá mehetnék. De annyira új ez nekem még az a ház pedig akkora. Az biztos nem jelentene jót. Nélküle pedig nincs senkim. Most akkor az utcára kerülök? Még munkám sincsen. Azt hittem ott helyben rogyok össze.
-Mivel ez a ház nem elég nagy, anyagi fedezetünk pedig nincsen arra, hogy új lakást vegyünk maradt a költözés megoldás. Mivel csak három szoba van a pici a tiédet kapja. Hamar el kell kezdenünk mindent úgyhogy mihamarább ki kéne költözni. Festés, parkettázás, bababútorok. Nincs sok időnk.


Minden erőmet összegyűjtve futottam fel a szobámba, majd egy nagy lendülettel becsaptam az ajtómat és az ágyra rogytam. Sosem kedveltem kifejezetten ezt a helyet, mivel szinte sosem voltam itthon, de amikor igen akkor csak itt lehettem. Volt ennek a helynek valami varázsa, története. Most pedig az állítólagos szüleim kiköltöztetnek innen, mert jön az új gyerek aki egyébként nem jöhetne. El kell innen mennem mégpedig most. Kiszellőztetni a fejemet és valakivel beszélni. Zayn-nel több okból sem akartam. Az első és legfontosabb, hogy valami olyasmit mondana: Költözz, de ez nem fog megtörténni. Miközben épp kiszaladtam a házból elővettem a telefonomat és csak remélni tudtam, hogy felveszi ez a személy a telefont és netalántán beszélne velem.
-Sasha. Találkozhatnánk? Szükségem lenne valakire -mondtam elfojtott hangon. Csilingelő hangja most kicsit aggodalmasan szólt a telefonja és hamar elmondta a címet ahol dolgozik így mihamarabb elindultam.


A kávézó amibe betértem egy elég jól felszerelt helynek tűnt és a pult mögött már meg is pillantottam Sasha-t.  Nem fogok hazudni; kész idegroncsként értem oda. Abban sem voltam biztos hogyan vettem rá magamat, hogy lábaimat lépésre bírjam és idejöjjek. Minden ködösnek tűnt. Az a tény, hogy el kell költöznöm a én 'drága' szüleimtől nem fáj. Cseppet sem. A tudat viszont igen, hogy jelenleg nincs otthonom és munkám se. Ez szinte belülről felemésztett. A tehetetlenség állapota bizony marcangolni tudja az embert. Próbáltam és én tényleg megpróbáltam a pozitív oldalát nézni, hogy hátha lesz lakásom is és valamilyen csoda folytán még egy jól fizető állást is találok, de nem jön minden ilyen könnyen. Főleg nekem, Alexis Millernek akire nem szép sorsot szántak.
-Szia -erőltettem egy kis mosolyt magamra ahogy megálltam a lány előtt. Megértően nézett rám és csak annyit mondott:
-Na gyere meghívlak egy teára addig ülj le és várj meg.
Az egyik eldugott kis sarokban levő széken foglaltam helyet és üres tekintettel vártam Sasha-t aki hamar megérkezett egy nagy adag forró teával.
-Nyugtató.
Aprót bólintottam miközben óvatosan próbáltam kortyolni az italból.
-Mi történt? -aggódott. Óvatosan néztem rá és átfutott az agyamon: Elmondjam neki? És megdöbbenve jöttem rá, hogy bízom benne.
-A szüleim szó szerint kilakoltatnak otthonról. Nincs helyem se valami munkám. Minden összeomlott egy órája körülöttem -suttogtam.
-De hát miért? Nincs jó kapcsolatod a szüleiddel? Vagy miért teszik ezt veled? -egy vállrántással jeleztem, hogy erről most nem igazán akarok erről beszélni.
-Nincs munkám és most már fedél sincs a fejem felett. És nem tudom, hogy ezt kivel tudnám megbeszélni ezt.
-És a barátod? Vele is összevesztél? -aggódóan figyelt miközben ajkai egy 'o' formát vettek fel.
-Zayn..vele minden rendben van. Csak nem igazán akarok minden problémámat rá zúdítani és amúgy is azt mondaná: menjek hozzá. Ezt pedig nem akarom,fogom elfogadni.
-Zayn? Mint Zayn...? -csodálkozott. Minden dolog ellenére elmosolyodtam. Megjelent szemeim előtt az egyetlen személy aki igazán sokat számít nekem.
-Zayn Malik -mondtam könnyedén. Sasha álla szinte leesett ahogy kiejtettem a nevét a számon. -Igen, ő az -mondtam mivel tisztába voltam azzal, hogy a következő kérdése az lesz: A 1D-ből? Igazándiból még sosem gondoltam úgy rá, hogy ő egy híres személy. Nincs miért úgy rágondolnom. Fontos számomra ő mint ember.

-És mi van a költözéses dologgal? -tért vissza az eredeti témára. -Mikor kell elköltöznöd?
-Most. Zayn-nél tudnék aludni pár napot, de nem akarom sokáig ezt húzni.
-Figyelj én munkát lehetséges, hogy tudnék neked szerezni, itt.
Körülnéztem a helyen. Nem tágas, nincs sok vendég és igazából nekem tökéletes lenne.
-Az nagy segítség lenne, köszönöm. Tényleg.
-Én tényleg nagyon szívesen segítenék neked a lakás keresésben, de én is egy ismerősömmel lakok egy lakásban és mi is alig férünk el.
-Nem, komolyan mondom nagyon sokat segítettél -mosolyogtam miközben felálltam, hogy menni készülök. -És nagyon köszönöm a finom teát.
-Igazán nincs mit -ölelt meg amit viszonoztam. Úgy döntöttem akár kidobálják a cuccaimat a szüleim, akár nem, most nem haza fogok menni. A tea nyugtató hatása és a tudat, hogy lehet lesz munkám némiképp hatott a kedvemre, de nem egészen voltam rendben. Egy hosszú séta után csengettem be a házhoz mire Zayn elég hamar nyitott ajtót.
-Mi történt? -nézett rám aggodalmas tekintettel.
-Szükségem van valakire -suttogtam. Szó nélkül lépett egyet előre és ölelt át szorosan.
-Én itt vagyok -mondta.




Sziasztok!:) Kicsit késve érkezik a fejezet, de őszintén az órarendem valami hihetetlen. Amikor megláttam az első reakcióm az volt: Most ez a kész átverés vagy mi?
Úgyhogy valószínűleg egy héten két fejezet fog jönni. És tudom, hogy mindenkinek iskola, nehéz meg minden de azért nagyon örülnék neki, ha nem csak egy komit kapnék. #plíz :*)
Puszi.