22.fejezet

Can you be my Nightingale?

A fejem valami hihetetlen puha párnára volt ráhelyezve, testem pedig körül volt csavarva egy meleg lepedővel. Határozottan Zayn kanapéján fekszem. S akkor hirtelen ugrik be a tegnap este eseményei csak szép sorjában. Fejemhez kaptam a kezemet. Miket mondtam? Miket tettem? Még tudat alatt mondtam is, hogy ma megfogom bánni és igazam is lett. Hogy mehettem bele, hogy idehozzon? Hiszen haragudnom kellene rá.
Először homályosan, majd teljes nagyságban láttam meg Zayn-t. Egy fekete bögrében, gőzölgő folyadékot tartott maga előtt, majd amikor óvatosan felültem felém nyújtotta. Akkor vettem csak észre a sötét, hosszú ujjú felsőt ami rajtam volt. Idegesen hunytam le a szememet, majd sikerült elpirulnom. A francba már! Másodjára látott már fehérneműben akaratomon kívül. Ezeknek biztos rossz következményei lesznek. Mármint.. tudom,hogy mostanában tényleg keveset eszek és azt is, hogy milyen állapotban vagyok.
Látom magam előtt ahogyan Zayn elszörnyedt. Biztosan elszörnyedt..
-Köszi, de tudd, hogy még mindig haragszom rád -adtam a tudtára. Akármennyire is a szívem azt mondja: Nézd már Alexis milyen szexi így korán reggel. Tartanom kell magamat, mert megbántott.
-Tudom, és remélem; egyszer sikerül elérnem, hogy megbocsáss. És szeretnék veled valami fontosról beszélni majd.
Elkaptam a tekintetemet róla és egy kis pontra asszociáltam.
-Most legszívesebben elfutnák és itt hagynálak -motyogtam. Felnevetett, de nem úgy mint aki ördögein, vagy netalántán lebecsmérelve teszi ezt, hanem csak úgy viccesen. Egyáltalán nem volt bántó, sőt oldotta a feszült hangulatot kettőnk között.
-És miért nem teszed meg?
-Mert a kezemet is alig bírom felemelni -mondtam miközben a meleg kávét kortyolgattam. -Nagyon fájnak a végtagjaim és a fejem is széthasad.
-Így jár az aki hajnalban az esőben, átázott ruhában álldogál. Szerintem beteg leszel.
Elhúztam a számat.
-Honnan tudtad, hogy ott vagyok? -kíváncsiskodtam.
-Oda mentem hozzátok, kábé százszor becsöngettem, majd anyukád közölte, hogy bulizni mentél.
-Te beszéltél az anyámmal? -hüledeztem.
-Tudod nagyon megnyerő tudok lenni -mosolygott. Akaratlanul is felnevettem.
A kávés pohár immáron az asztalt érintette, majd óvatosan feküdtem vissza a kanapé melegébe. Sóhajtottam amikor a sajgó végtagjaim is a puha párnákra értek.


-Alexis, tisztában vagy vele, hogy hogy is nézel ki? -kérdezte Zayn. A kanapé belső oldalára fordultam át, így nem láttam őt. Nincs kedvem erről beszélni. Ez az én életem, az én testem úgy nézek ki ahogy akarok, úgy eszek ahogy akarok. Nincs beleszólása.
Miután nem szólaltam meg egy gyors mozdulattal fordított maga felé. Arcomat a kezei közé vette és kényszerítette, hogy ránézzek.
-Ez nem jó neked ugye tudod?
Elhúztam a számat miközben még mindig egymás szemébe néztünk. Az arcunk hihetetlenül közel voltak egymáshoz.
-Nem vagy az anyám. Zayn ne mond meg nekem, hogy mit is tegyek -háborodtam fel.
-Azt mondod megbízol bennem, számítasz rám, kedvelsz meg még mit tudom én. Akkor had mondjam el a véleményemet, és mivel törődök veled örülnék, ha megengednéd, hogy megmondjam a véleményemet -mondta én pedig megvontam a vállamat. Felőlem. Kedvelem Zayn-t sőt...de akkor se jöjjön egy olyan dologgal ami tudom, hogy rossz nekem és változtatnom kéne rajta.  Tisztában vagyok a dolgaimmal.
-A bordáid elég durva módon látszódnak, a karjaid és a lábaid pedig nagyon vékonyak. Miért jó ez neked? -kérdezte.
Egy ideig a barna takarót bámultam ami rám volt terítve. Miközben beszéltem nem néztem Zayn-re.
-Nagyon sok lány szuper vékony alakot akar. És ez nagyon kevés embernek adatig meg. Én sokáig nem ettem, hogy ilyen alakom legyen és ezt el is értem. Fogytam és végre álom alakom lett. De utána egyáltalán nem kívántam az ételeket és még mindig fogytam. Most pedig itt tartok -suttogtam.
-De hát csak enni kéne..ez nem nagy dolog -értetlenkedett.
-De amikor több napon keresztül nem eszel utána a szervezeted hozzászokik ehhez. Főleg, ha nagy fizikai munkát nem végzel. Volt olyan amikor megettem valamit rögtön kijött belőlem, mert nem bírta a szervezetem. Ez van -vontam meg a vállamat.
Zayn végigsimított ujjaival az arcomon, de én elhúzódtam.
-Lehet beszélni kéne egy orvossal, talán..
-Nem! -vágtam közbe gyorsan. -Biztos, hogy nem.
Éreztem, hogy a kezemet amit eddig magam mellet pihentettem, most valaki megfogja. Hitetlenül néztem ahogyan Zayn és az én kezem összefonódik egy tökéletes "kapcsot" alkotva.

-Én itt vagyok neked -mondta valamivel halkabban. Óvatosan pillantottam rá.
-De akkor ne csókolózz mással -suttogtam. Elnevette magát.
-Látszik, hogy még haragszol.
Lefeküdt mellém a kanapéra, majd magára húzott. A kezünk még mindig össze volt kulcsolva.
-Én itt vagyok neked -mondta.



**



-Nincs hosszabb pólód? -néztem kicsit feszengve Zaynre. A felső a combom tetejéig ért. Szerettem volna egy kicsivel hosszabbat kapni.
-Ennél jelenleg nincs.
-Az tök jó -mondtam irónikus hangnemben. A tegnapi ruhám még mindig vizes szóval az is kilőve. Ráadásul így haza sem tudok menni. Itt ragadtam. Ez mennyire ciki már?
Beletúrtam a hajamba, majd felültem a konyhapultra. Zayn előttem állt, majd elmosolyodott. Kicsit közelebb lépett hozzám úgy, hogy az ajkaink majdnem összeértek, de ő direkt, alattomos módon ügyelt; ez ne történjen meg. Kezei érintették csupasz combomat mire elmosolyodtam.
-Zayn -suttogtam miközben derekához értem.
-Igen? Mit szeretnél? -mosolygott önelégülten. Ajkamba harapva vártam, majd egy hirtelen mozdulattal közelebb húztam magamhoz, így sikerült megcsókolnom.
-Ezt -mondtam.
-Szóval már nem haragszol rám? -kérdezte óvatosan. Ismét a hajamba túrtam ami a tegnapi esőzés miatt mára hatalmas loknikkal lett tele. Utálom így hordani, szép, egyenesen szeretem.
-Dehogyisnem, de erre szükségem volt.
-És mit tehetnék, hogy ne haragudj rám? -megvontam a vállamat egy afféle "én nem tudom" mondat képen. -Talán ezt segítene? -puszilt meg szájon. Majd még egyszer.
Felnevettem miközben tarkón ragadtam, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.


-Így nem tudok főzni -mondta mire csak nevetve leszálltam a konyhapultról.
-Segítek. Mit főzünk? -próbáltam a főzés, és az étel szó hallatán mosolygós maradni és vidám. Mondjuk nehezen ment, de én megpróbáltam.
-Rántott hús, sült krumpli megfelel? -nézett rám.
-Igen. Én csinálom a krumplit.
-Jól van azt amúgy is utálom -mondta mire felnevettem.



**


-Mi a baj? -nézett rám ijedten Zayn mikor szó szerint rádőltem a kanapéra, majd lábaimat felhúztam.
-Szarul vagyok -nyögtem ki. Az ebéd távozni szeretett volna belőlem, de a hányás gondolatától is irtózom valamint egyik pillanatban melegem volt a következőben meg fáztam.
Zayn meleg keze érintette a homlokomat.
-Lázas vagy -mondta. -Így jár aki szakadó esőben álldogál.
-Na nehogy már. Haza megyek -jelentettem ki.
-Betegen nem engedlek haza.
-Itt ragadtam?
-Igen -mosolygott önelégülten.


Heey! (*: 22.fejezet..Tudom, hogy rövid lett. Hamarabb jön a következő. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtok, pipálgattok és kértek cseréket! Imádlak titeket <3. És már 34-en vagyunk.

Ja és kérlek titeket, hogy aki bloglovin'-on követ az kövessen be ott felül, oldalt is.

Kommenteljetek.
Legyen nagyon szép napotok!
Sel.