21.fejezet

Hatalmas, és erős széllökések kísérték végig a hazautamat. Alapból lassan mentem, mivel nem volt értelme haza mennem. Minek? Ott sincs senkim. Néha apró könnycseppek jelentek meg a szemeimnél amit a mutatóujjammal könnyedén letöröltem. Talán az a probléma, hogy ezek a könnyek egyre szaporábban jöttek. Pedig én mindent megtettem, hogy ne jöjjenek elő.
-Alexis -ragadta meg valaki a karomat. Hihetetlen. Már mióta eljöttem tőle és most itt van. Nyilván utánam futott.
-Menj el Zayn! -mondtam erőteljes hangnemben miközben még mindig nem fordultam hátra. Inkább letöröltem az utolsó cseppeket az arcomról, hogy erősnek mutatkozzak. Csak aztán néztem rá.
-Az nem az volt aminek látszik -védekezett. Dühöt éreztem.
-Ne gyere ezzel a mondattal. Tisztában vagy vele, hogy hányan jönnek ezzel a mondattal? Hülyeség, badarság és mindenféle rossz szót tudnék rá mondani -kiabáltam nagyon hangosan. Ledöbbent. A csuklómat még mindig nem engedte el, gondoltam félt, hogy esetleg elfutnék. Megtenném. Mással volt. Mással akart csókolózni.
-A lány, Cornelia. Párizsban volt egy vörös szőnyeges díjátadó és oda kísérővel kellett elmenni. A menedzsment találta ki, hogy ő legyen az.
-És emiatt meg is kellett őt csókolnod? -kérdeztem karba tett kézzel.
-Ő akart megcsókolni az isten szerelmére. Nem én! Nekem semmit sem jelentett.
-Szóval megcsókolt. Tudod azt nem láttam, már. Azonban örülök, hogy elmondtad -fordultam meg és elindultam.
-Várj már -ragadta meg újra a kezemet.
-Nem! Hát nem érted Zayn? Én bíztam benned. Először ebben a rohadt életben én bíztam valakiben. Én..én megváltoztam. Szó szerint az egyik napról lett a másikra egy új mosolygós lányt láttam a tükörben. Miattad! Nem tudtál volna mondjuk hátrébb lépni egy lépést és azt mondani: Ne haragudj, de van valakim. Vagy esetleg: Van kialakulóban egy kapcsolatom. Mond mi ebben a nehéz? -üvöltöttem újra. Az arcán sok minden suhant át ebben a pillanatban. -Na látod, hogy semmi.
S hazaindultam.



Nem részletezném sem az éjszakámat, sem az álmaimat sem. Biztosan volt már olyan minden emberrel, hogy nem emlékszik a napjából egy adott történésre. Például mit csinált háromkor, hogyan jutott A pontból a B pontba.
Ugyanígy érzek. Fogalmam sincs, hogyan sikerült hazajutnom vagy, hogyan került az ágyam mellé a százas zsebkendő. Az sem fér a fejembe, mily módon használtam el egy éjszaka alatt mind a százat. Az orrom körül piros foltokat véltem felfedezni a szemem pirosságát pedig nem tudtam mire vélni. Annyit azért nem sírtam. Ezt tetőzte a ronda karikák a szemem alatt. A francba..
A telefonomat még az éjjel, kómás állapotban ki kellett kapcsolnom mivel nagyon sok hívást kaptam Zayn-től.
Bevallom őszintén lehet féltékenynek mondani, de én nem akarom, hogy velem egyidejűleg mással is csókolózzon. Akarom őt. Mindennél jobban. Ő az egyetlen ember aki törődik velem. Akit érdeklem. Akit kedvelek. Kínosan felnevetek amikor rájövök, hogy mennyire fáj ez az egész.
Fontos nekem. És lehet, hogy nem lesz itt többé.
Megbotlottam, majd előre estem. Szerencsére az ágyam felfogta az esést, majd a fejemet a párnámba fúrtam. Kedvem lett volna sikítani egyet. Nem én rontottam el, hanem ő. Akkor miért fáj nekem ez ennyire? Miért érzem azt, hogy fáj? Egyáltalán én miért érzek így?
Az biztos, hogy ezek után bármennyire is vele akarok lenni közömbösen kell viselkednem. Nem tehetek mást, ha nem akarom, hogy újra így érezzek.




Fekete, testhez simuló ruha, ugyanilyen színben pompázó magassarkú, belőtt haj és füstös smink. Igen, úgy döntöttem elmegyek bulizni. Már annyira régen voltam, hogy az valami hihetetlen. Pedig őszintén szólva régen kábé naponta jártam oda. Imádtam a hangos zenét, a nagy tömeget és a táncoló embereket.
Miközben a bal szemem, utolsó tusvonal húzását készültem véghezvinni rájöttem arra, hogy én igazából Zayn miatt változtam meg. Nélküle ugyanaz a befordult, alkoholhoz nyúló lány vagyok aki eddig is voltam. Csak ő tett velem valamit.
Az eső kint erőteljesen csapkodta az ablaküveget valamint a sötét lakásba néha egy hatalmas villámlás fénye áramolt be amit nagy dörgés övezett. A legszebb időjárás amikor egyedül érzed magadat és ugyancsak egyedül indulsz el bulizni.
Végül úgy döntöttem nem fogja az egész estémet elszúrni az az aprócska tény, hogy kint milyen idő uralkodik. Taxit hívtam amit egy örökkévalóság volt kivárni mivel már nagyon bulizni akartam. Mindegy, a lényeg az, hogy valamilyen csoda folytán kilyukadtam a buli helyszínén. Hosszú, kígyózó sor állt a hely előtt és újra sok időbe telet míg sorra kerültem. Egy piros szalagot kaptam a kezemre és már mehettem is. Itt mindig hatalmas bulik vannak, ráadásul össze is futhatsz pár híres személlyel. Zayn-nel is pont itt futottam össze. Elhúztam a számat és inkább próbáltam a helyre fókuszálni. Hatalmas tömeg, mindenki táncol miközben a Wake me up című szám szól. Pár ismerős arcot véltem felfedezni a nagy tömegben akik mosolyogva -lehet a részegségtől- intettek nekem. Odamentem a pulthoz, hogy megrendeljem az első italomat. Majd meglátjuk mi fog kisülni ebből.




**




Valamilyen hihetetlenül állapotban, de mégis magabiztosan indultam ki a szórakozóhelyről a hajnali órákban. Az eső még mindig zuhogott, de tiszta és friss illat öntötte el London utcáit. Úgy gondolom az eddigi életem egyik legfergetegesebb buliján vehettem részt. Szinte egész éjjel eszembe nem jutott Zayn. Na, jó volt egy pár perc amikor az egyik sarokban ülve épp egy cigit szívtam el, amikor megjelentek arcomon a sós könnycseppek, de mielőtt ott lettem volna depressziós valaki felhúzott a földön és egy "nyomás vissza bulizni" hozzászólással lökött be a tömegbe. Itt nem voltak az emberek külön kis csoportokban, hanem mindenki együtt táncolt és énekelt. Idegenek beszélgettek egymással és engem is úgy kérdezgettek mintha már ezer éve ismernénk egymást. Megmondom őszintén nem bántam.


Épp egy söröspohárban található számomra ismeretlen folyadékot öntöttem ki vígan, az esőben miközben nevetve néztem körbe. Már vagy tíz perce átázott ruhában, és koszosan álltam ott, de még mindig nem indultam el. Az agyam teljesen azt diktálta, hogy most fogjak egy taxit, vagy valamit tegyek, mert az eső lassan teljesen úrrá lesz itt mindenen, de valamiért nem tettem. Valószínűleg az alkohol tette ezt velem.


-Zayn? -nevettem fel miközben megláttam egy alakot előttem. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy ő az. -Mit csinálsz itt? -kérdeztem miközben teljes testemmel felé fordultam. Még mindig a szakadó esőben álltunk.
-Eljöttem érted -mondta komolyan, majd megragadta a kezemet. Elrántottam onnan.
-Nyálas vagy. Nem kell a segítséged.
-Igazán? Van kivel hazamenned? Vagy netalántán a szakadó esőben fogsz hazasétálni? -húzta fel a szemöldökét. Karomat összefontam magam előtt amikor rájöttem, hogy lehetséges a fekete,testhez simuló  ruhám úgy átázott, hogy átlátszik a fehérneműm.
-Egy seggfej vagy Zayn. Utállak érted? Hogyan tehetted ezt velem? Miért csókolózol mással, aztán pedig miért hagysz el? Miért? Amikor tudod, hogy nem számíthatok másra -üvöltöttem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet mondok, de fenébe azzal a fránya alkohollal. Miért mondat velem ilyeneket?
-Már elmondtam, hogy nem én csókoltam meg őt, hanem ő engem. Nem vetted fel a telefont, nem akartál látni én innentől nem tudtam mit tenni. Fontos vagy nekem, de semmibe veszel ilyen esetben -higgadt volt. Csodáltam ezért. Hirtelen ragadta meg a karomat és elkezdett húzni magával. A végtagjaimba sajgó érzést véltem felfedezni és akaratlanul is követtem.
A szórakozóhely mellett volt alul egy átjáró ahova gyorsan behúzott. Gondolom, hogy ne ázzunk meg.
-Alexis nyugodj le. Komolyan mondom -kezével érintette a bőrömet és én akaratlanul, erősebben löktem el magamat tőle.
-Nem! Ne mond ezt. Tudod, hogy mennyire rohadt féltékeny voltam? És, hogy mennyire fel tudja emészteni az embert a magány gondolata? Mert nekem volt valakim. Volt egy személy aki megváltoztatott. Ő pedig mást csókolgat. Tudod te; az milyen érzés? -tártam szét a karjaimat.
-Csak a pia beszél belőled. Gyere, majd holnap megbeszéljük -nyújtotta felém a kezét, de én nem reagáltam rá. Megvontam a vállamat.
-Nem tudod, hogy a pia beszél-e belőlem, vagy nem. Csak találgatsz.
Én sem tudtam, hogy melyik az igazság. Holnapra úgyis sok mindent megfogom bánni, szóval nekem már tényleg mindegy.




Erősen fogta a karomat, én újra ellöktem magamtól, de mindhiába. Nem vagyok annyira erős mint ő. Valószínűleg a fáradtság és az ital hatása is hozzásegített, hogy konkrétan összerogytam előtte. Újra a karjaiban találtam magamat ahogyan a kocsijához indulunk.
Deja vu érzés tört rám. Kezdődik minden előröl? Ő közeledik, én semmibe veszem, közeledik, én ugyanezt teszem, elrontok mindent, megcsókol, majd érezni kezdek valamit iránta. Nem akarom, hogy minden újrakezdődjön.
Nem akarok a karjaiban lenni, mert igenis haragszom rá! Azonban nem bírok megszólalni és közölni vele: Vigyél haza most. Vagy azt mondani: Hagyj itt. Valószínűleg, ha ficánkolni kezdenék, letenne az öléből, de még mindig nem teszek semmit. Nem tudok. Túl fáradt vagyok.




Sziasztook!:* Nagyon szépen köszönöm az öt kommentet!
Hihetetlenek vagytok, imádlak titeket!
Sel.