20.fejezet

-Zayn -suttogtam és elindultam felé. Ő ugyanígy tett. A testünk összeért, Zayn a derekamra tette a kezét én pedig a tarkójához raktam kezeimet. Az ajkaink összeértek és egy forró csókot váltottunk egymás között.
-Héj, szia -nevetett én pedig elmosolyodtam.
-Szia -mondtam és egy puszit nyomtam az orrára. Vele olyan más. Amikor valami oknál fogva hihetetlenül rossz állapotban indulok ide és őt meglátom minden gondom elillan. Bevallom tetszik ez az érzés, hogy vele a gondjaim elszállnak.

-Mi történt veled? -lepődött meg. -Más vagy.
-Ugyanolyan vagyok.
-Virulsz -mosolygott miközben még mindig ölelkeztünk. A kezei még mindig a derekamnál voltak az enyémek pedig a tarkójánál. A magasságkülönbség miatt Zayn lenézett rám, pedig én lábujjhegyen álltam.
-Csak örülök, hogy látlak.
-Hiányoztam? -nézett rám miközben nagyba mosolygott, és én erre az ajkamba haraptam. -Mert határozottan jobb lett volna, hogy velem vagy.
-Ez nekem túl sok -nyögtem ki. Ez túl hamar történik. Elvégre úgy vélem még részemről a tetszik fázisban vagyok és tapasztalatlanul gondolom, hogy ezek még nem tartoznak ide. Még félek ezektől. Én sosem voltam az az ember akin valakinek azt mondta: hiányzol. És ez sajnos ilyen hamar nem fog megváltozni.
Szeretem őt megcsókolni. Tetszik amikor az ajkaink összeérnek..olyan különleges. Olyan új.
-Bocsi -húzódott egy kicsit arrébb.



-Szóval ma az egész nap a miénk?
-Igen. Mit szeretnél csinálni? Esetleg elmehetnénk megnézni egy filmet vagy netalántán kajálni -ajánlotta fel.
-Én szeretek nálad lenni -jegyeztem meg ezzel utalva, hogy nem akarok sehova sem elmenni. Felnevetett. Szóval értette a célzásomat.
Mivel eddig az ajtója előtt álltunk mindketten jobbnak láttuk, ha ezt a beszélgetésünket benn folytatjuk. Ledobtam az előszobában magamról a cipőmet és a táskámat, majd a kanapéjához vettem az irányt. Leültem rá, de láttam, hogy Zayn mellettem álmosan figyel.
-Fáradt vagy?
-Ja. Hajnalban érkeztünk és nem sikerült azóta egy szemhunyásnyit sem aludtam.
-Hát akkor dőlj le és aludj -értetlenkedtem.
-De most itt vagy és nem akarok aludni.
-Figyelj attól, hogy itt vagyok még nyugodtan aludhatsz.
Felém nyújtotta a kezét én pedig kérdőn néztem rá. -Feljössz velem?
Egy pillanatig elgondolkodtam a kérdésén.Menjek vele fel a szobájába? Végülis ez nem olyan nagy dolog.
 -Megyek.
Megfogtam a kezét és felvezetett a szobájába. Bambán álltam amikor befeküdt az ágyba én pedig elhúztam a számat. Ez túl sok nekem még.
-Na...már feküdtél az ágyamban -jegyezte meg bennem pedig felötlött az első találkozunk emléke. Gyönyörű benyomást kelthettem mondhatom. Szó szerint mellé dőltem miközben a fejemet még mindig lehajtva tartottam.
-Mi az? -nevetett.
-Semmi -a tetkókkal beborított karján feküdtem és a tetkóit tanulmányoztam. -Ezeknek van jelentésük is?
-Igen, van -végighúztam mutatóujjamat a ZAP feliratú tetoválásán. -Az a képregény és a rajzolás iránti szeretetemet jelenti -sóhajtotta.
-Neked van tetoválásod? -kérdezte.
-Nincs, de mindig is akartam. Akikkel voltam egy társaságban azoknak a srácoknak egy csomó volt. Még tetkószalonban is voltam velük.
-És milyet akartál?
-Akartam egy álomfogót a bordámra, egy "gyönyörű vagy" feliratot franciául a nyakamra és egy remény feliratot a csuklómra. Kábé ennyi.
-Tudtad, hogy a tetoválásaid vagy éppen az akart tetoválásaid is a személyiségedre utal?
Mivel eddig a karján feküdtem most a fejemet elfordítottam, hogy ne lássam őt.
-Ne mond azt, hogy ismersz -motyogtam. -Nem szeretem amikor ezzel jössz.
Éreztem, hogy egész testével felém fordul, majd végigsimított a hajamon.
-Mióta nem tudsz aludni?
Ajkamba haraptam és lesütöttem a szemet. A francba. Ennyire kiismerhető lennék? Vagy netalántán ennyire kiismerhető az akarandó tetoválásom?
-Kiskoromba is mindig rossz álmok gyötörtek, de mostanában a gyerekkori emlékeim jönnek elő. Azokra mindig felriadok -motyogtam nagyon halkan.

Zayn átkarolt kezeivel és közelebb húzott magához. Mellkasához nyomódott a hátam.
-Túl sok? -aggodalmaskodott.
-Most nem -megfogtam a kezét ami eddig a derekamon pihent.
-Miket álmodsz?
-Nem akarok róla beszélni Zayn.
Ez volt az utolsó mondatunk mielőtt álomba szenderült volna. Az egyenletes légzéséből és szuszogásából tudtam megállapítani, hogy alszik. Kezeivel még mindig szorosan fogott és nem akartam esetleg felébreszteni azzal, hogy kimászom onnan. Mit volt mit tenni így maradtunk.



**


-Mutathatok valamit? -kérdezte Zayn.
-Mikor mondtam én azt, hogy nem? -néztem rá nagy szemekkel mire felnevetett. Intett, hogy kövessem én pedig kíváncsian figyeltem, hogy mi is fog ebből kisülni. A folyosó végén kinyitott egy ajtót. Látatlanban éreztem festék szagot így kíváncsian kukucskáltam be a helységbe.
-Azta -ejtettem ki tátott szájjal, és ámulattal a szót. -Hű..-csodálkoztam mikor beljebb léptem. A szobának nagy része televolt graffitizve amit gondolom ő csinált. A padlót halvány színű papír fedte, hogy a festék ne piszkítsa be a padlót és ezzel ne okozzon maradandó nyomokat. A sarokban pedig tömérdek festékszóró volt elhelyezve.
-Tetszik? -nézett rám óvatosan.
-Hihetetlenül. Ez valami csodálatos -fordultam körbe, hogy végigmérhessem az összes rajzot. -Nem is tudtam, hogy te ebben is tehetséges vagy.
Felnevetett és én is észrevettem a kimondott véleményemet. Sosem mondtam még senkinek ilyesmiket. Nem voltam elragadtatva más emberektől ráadásul ezt nem is jegyeztem meg senkinek.
-Csak hobbi.
-Nagyon jók. Hány ember tud erről? -kérdeztem és elmosolyodtam.
-Család, barátok,te.
Hű. Elég erőteljesen éreztem a barátok utáni szóközt. Szóval én egy külön csoportba tartozom. Azért ezt jó tudni. Számomra furcsa ahogyan feltérképezem ezt a több mint barátság zónát. Teljesen új és belsőségesebb pillanatok történnek köztünk amit megmondom őszintén nem bánok. Tetszik, hogy úgy érzem valakit végre érdeklem és törődik velem. Ilyet még sosem éreztem.
Kicsit közelebb léptem ez előttem álló rajzhoz. Mutatóujjammal óvatosan érintettem a falat és miután rájöttem, hogy a festék már rég megszáradt így az az ujjamat nem fogja befogni elmosolyodtam. Még egyszer utoljára körbefordultam.
-Ez annyira én vagyok. Mármint ez a világ -mondtam, de igazából nem voltam biztos benne, hogy érti mire gondolok.
-Tudom mire gondolsz, és azért is mutattam meg, mert gondoltam, hogy ez ahogy te mondod: a te világod.


Szégyellősen mosolyodtam el hiszen mégiscsak rólam volt szó valamilyen szinten.
-Éhes vagy? -nézett rám. Úgy gondolom ez a legutálatosabb kérdés a világon. Mármint számomra. Nem igazán értem minek kell ennyiszer megkérdezni. Ha éhes vagyok akkor valószínű eszek, ha meg nem akkor nem. Ilyen egyszerű. Azért pókerarccal pillantottam rá és a legmeggyőzőbb választ adtam.
-Nem.
Nagy szemekkel és fürkésző tekintettel  nézett rám.
-Zayn nagylány vagyok már. Tudom, hogy mikor kell enni és mikor nem -értetlenkedtem.
-Oké.


Csengetésre lettem figyelmes, majd Zayn értetlenkedő tekintetével találtam szembe magamat.
-Megyek megnézem ki az. Aztán visszajövök. Maradj fenn -mondta és lement. Összehúzott szemöldökkel figyeltem jobban mondva hallgattam a csilingelő női hangot a bejárati ajtó felől. Esküszöm nem állt módomban hallgatózni, de az édes szavak duruzsolása felkeltette az érdeklődésemet.
Megálltam a lépcső tetejénél és nyújtózkodtam egy kicsit, hogy lássam ki is az a nő.
Nos, többet is láttam. Két keze Zayn nyakánál volt miközben az egyikkel folyamatosan a hajába túrt.
Szőke,kék szemű, szuper vékony. Teljes mértékben illene Zayn-hez.
Pislogás nélkül figyeltem az eseményeket, de amikor a csaj közelebb hajolt elvileg ahhoz az emberhez akinek velem kéne ezt tennie, hogy megcsókolja és ezt ő is viszonozni szerette volna úgymond betelt a pohár.
Lefutottam a nappaliba mire mindketten felém néztek. Felkaptam a táskámat, majd az ajtóhoz mentem. Valószínűleg Zayn volt az aki megragadta a kezemet, hogy álljak meg, de nem érdekelt.
-Ez nem az aminek látszik -mondta, de nem figyeltem rá. Szinte minden filmben és könyvben ez az ócska, jelentéktelen mondat hangzik el. Látok. A két szememmel. Mégis mi az, hogy "nem az aminek látszik"? Pff.
Az utca végéig futottam, majd eluralkodott rajtam egy furcsa érzés. Akkor tulajdonképpen engem átvert? Van még valakije? Mi voltam én neki?
Könnyek szöktek a szemembe és mielőbb azon voltam, hogy ezeket megakadályozzam. Most már biztosan nagyban csókolóznak, önfeledten még én, azt hiszem...talán elárulva indultam haza. Egyedül.





Halii!:* Hű, 20.fejezet! Tudom, hogy rövid lett meg mi egyéb, de a héten nem igazán voltam itthon. Azért tettem ki egy kisebb fajta történetet. Kérlek szépen azt is olvassátok el, mert sokat jelentene. Szerintem elég jó lett.
Na m1. A következő részben sok dolog fog ám történni!
Ééés utoljára pedig..30an lettünk!:)


Kommenteljetek!
Puszii.