19.fejezet

                                     Azt hiszem..furcsa kimondani, de talán..boldog vagyok.
                                                                      Nem sokáig..





Idegesítő fény érte az arcomat és arra eszméltem fel, hogy ez elmúlni nem akart. Szempilláimat megrebegtettem mikor felismerést nyertem, hogy valami hidegen fekszem. Valószínűleg csempén. A szám kiszáradt és minél gyorsabban akartam elegendő folyadékhoz jutni. Végtagjaim fájtak miközben felakartam emelni a kezemet, hogy kifésüljem a csapzott hajtincseimet az arcomból. Egy mély lélegzetet vettem és kinyitottam a szemeimet. A fürdőszobában fekszem..éljen.
Az emlékek halványan voltak benne a fejemben. Zayn elment, én hazajöttem és unatkoztam, majd rájöttem, hogy van még abból a piából amit Dan adott így nekikezdtem az egyszemélyes bulimnak. Hát nem én vagyok a legmenőbb?! Egyébként ennél már az is jobb lenne, ha elmennék bulizni és ott innám le magamat a sárgaföldig.


A szokásos reggeli teendők elvégzése után sietve vettem be egy gyógyszer ugyanis a fejem majd széthasadt. Talán el kéne gondolkodnom az esti ivászataim következményein. Miközben a fejemet fogva ültem a konyhaszéken, a telefonomon néztem hátha kaptam-e valami üzenetet vagy netalántán valaki nem hívott-e. Amúgy nem, nem keresett senki.
Három napot fogok Zayn nélkül tölteni és jobban belegondolva ez kínszenvedés lesz nekem. Mit fogok én addig csinálni? Lehet el kéne menni munkát találni, vagy ilyesmi.
Mivel még elég korán volt úgy gondoltam kimegyek egy kicsit a parkba és belevetem magamat az írásba. Furcsa mód közel áll hozzám a történet és valamilyen oknál fogva minden percet imádok amikor a lány életét írom le.



Épp leülni készültem egy padra amikor ismét egy ismerős arcot pillantottam meg.
-Szia Sasha, hát te megint itt? -kérdeztem tőle.
-Szia Alexis. Igen én már megint itt -nevetett és leült mellém.  -Közel dolgozom és mindig itt megyek el.
-Hol dolgozol?
-Egy éjjel-nappali kávézóban. A bátyám, barátnőjének a szüleié. Jó kis hely.
Aprót bólintottam.
-Nem tudod nem keresnek ott egy alkalmazottat?
-Nem, de majd megkérdeznem.
Pár pillanatig gondolkodtam rajta, hogy feltegyem-e ezt a kérdést, de úgy gondoltam veszíteni valóm nincsen így feltettem.
-Nem lenne kedved ma délután eljönni velem vásárolni? Kellene pár új ruha.
Az öltözködéséből és a stílusából csak azt tudtam lekövetkeztetni, hogy jó ízlése lehet valamint ismeri a jó boltokat és áruházakat.
-De, persze. Odaadom a számomat és akkor valahol találkozhatnánk aztán majd vásárolunk -mondta és figyeltem ahogyan elővett a táskájából egy sárga post-it-ot majd egy tollat, lefirkantotta rá a telefonszámát, majd felém nyújtotta.
-Köszi -mondtam, majd eltettem a kis papírt. -Akkor délután..
-..2 körül? Majd megírom a helyszínt.
-Tökéletes, még egyszer köszi.
Őszintén megmondva hihetetlenül régen beszélgettem egy lánnyal így elég érdekes dolog elébe nézek. Világéletemben csak fiú..hogy is mondjam..barátok? Nem. Világéletemben csak fiú emberek vettek körül és komoly beszélgetésem egy lánnyal még soha nem volt. Mindenesetre örülök, hogy Sasha igent mondott a délutáni programunkra.



Immáron itthon, mosolyogva nyúltam a telefonomért ami Zayn nevét jelezte.
-Szia. Milyen Franciaország? -kérdeztem miközben a sunyi mosoly az arcomon ólálkodott. Lerogytam a földre, hogy kényelmesebben tudjam véghezvinni a beszélgetést. Hátamat a falhoz nyomtam miközben hallgattam amit Zayn mond.
-Hát, jó. Csak nem vagy itt velem.
Ajkamba haraptam amikor kiejtette a szavakat.
-Neked dolgod van, de nemsokára jössz haza.
-Várom -mondtam hiper gyorsasággal. Alexis eddig sosem mondott ilyet. Te jó isten hát mit tett velem Zayn Malik?
-Én is.
Lábaimat kinyújtottam és fél kézzel előkotorásztam az immáron összegyűrődött papírt, majd kisimítottam.
-És miujság Londonban?
-Semmi különös. Veled?
-Velem se sok. Épp az öltözőben ülök, mert nemsokára lesz interjúnk. Figyelj, mennem is kell. Majd még beszélünk. Szia.
És kinyomta.
Tehetetlenül néztem a telefonra, majd a fejemet egy erősebb mozdulattal löktem hátra így bevágtam a falba.
-Au -szisszentem fel. De pancser lettem hirtelen.



Mivel tudtam, hogy anyámék itthon vannak, utam a nappaliba vezetett, hogy egy kis pénzt kunyeráljak. Tényleg el kéne menni dolgozni. Londonban egy kávézói állás nagyon jó fizetéssel jár.
-Kéne egy kis pénz -álltam meg anyám előtt. Szemrehányóan nézett rám, majd a pénztárcájáért nyúlt.
-Csak, hogy tudd nem sokáig fogunk pénzelni. Azt sem tudom, hogy minek csináljuk ezt igazából. Mindegy..nemsokára úgyis vége ennek. Addig meg vegyél piát meg cigizz -mondta rezzenéstelen arccal. Már megszoktam.
-Miért lesz mindennek vége? -értetlenkedtem.
-Majd megtudod -grimaszolt. Végül ráhagytam a dolgot. Én kaptam pénzt, ő legyen boldog magával. Nálunk már régóta ez a felállás.



***


-Ez a ruha nagyon jól állna rajtad -nyújtott felém egyet Sasha. Nagyon örültem, hogy elhívtam magammal valószínűleg nélküle elnézelődnék egy ideig a boltokban és nem vennék semmit. A ruha viszont tényleg jól nézett ki. Fekete szoknya egy fehér, pánt nélküli felső résszel.
-Kiemelné az alakodat -mosolygott és a kezembe adta. Bevittem egy próbafülkébe, felpróbáltam és elhúztam a függönyt, hogy Sasha is lássa. Épp a tükörből mértem végig jobban magamat.
-Azta...sok pasinak fog elállni a lélegzete.
-Csak egynek akarom, hogy elálljon a lélegzete -vallottam be és akaratlanul is elmosolyodtam.
-Elfog neki, hidd el.
Végül megvettem a ruhát meg még pár felsőt. Beültünk egy sütizőbe Sasha pedig kérdezgetni kezdett.
-Ki a srác?
-Hát..titok. De viszont annyira..nem is tudom -próbáltam magamat kifejezni, de nem igazán sikerült.
-Olyan "uhh" kategória?
-Hatalmas szíve van -mosolyodtam el halványan. -A kinézete csak egy kis plusz. És neked van barátod?
-Nem. Én a szinglik csapatába tartozom. Amúgy..meglepett, hogy így találkozunk meg minden. Az iskolában sosem beszéltünk.
-Hát nem. Amúgy annyira fura..te olyan kedves, mosolygós, és jószívű vagy. Én teljesen az ellentéted vagyok -mondtam sóhajtva.
-Most nem úgy látszik -értetlenkedett.
-Ez azt hiszem amikor érzel valaki iránt valamit -nevettem fel kínosan.
-Jó is az.


-Akkor majd megkérdezed, hogy nem akarnak-e alkalmazottat felvenni a munkahelyeden? -kérdeztem Sasha-t mikor elbúcsúztunk.
-Persze. Akkor, én jól éreztem magamat. Majd hívlak, szia! -köszönt el tőlem.




-Anya..-néztem rá az anyukámra mosolygós arccal és csillogó szemekkel.  -Nézd azt a nyalókát -mutattam csöppnyi kezemmel az édességbolt kirakatában.
-Szeretnéd? Ez lesz az elő ajándékod az ötödik szülinapodra -mosolygott és már be is mentünk a boltba.

Hatalmas, elégedett mosollyal távoztam hiszen a piros nyalóka amin egy szív virított immáron az enyém lett és vígan ettem az édességet. A kocsihoz igyekeztünk, majd mikor beszálltunk anya elindította a motort és már indultunk is.
-Hova megyünk? Ez nem a hazavezető út -értetlenkedtem ugyanis teljesen emlékszem a plázától- a hazáig tartó útirányra. 
-Nem, most nem hazamegyünk. 


Szorongattam anya kezét ahogy közelebb értünk a bácsihoz és a nénihez.
-Kik ők? -suttogtam. A férfi felemelt én pedig sikongatni kezdtem.
-Kicsim mától ők lesznek az új szüleid. 
A kezemre adott egy puszit, majd megfordult és elindult. Sikítottam, kapálóztam és belerúgtam a férfibe. 

Hirtelen ültem fel, miközben a szívemhez kaptam. Ez csak egy rossz álom volt. A hajam csapzottan omlott a fejemre és a hátam teljesen izzadt volt. Kinéztem az ablakon, de teljes sötétséget láttam. Biztosan éjszaka van. Csak egy rossz álom..egy rossz álom.




Sziasztoook!:) Jaj nagyon szépen köszönöm az újabb díjat, kommenteket és az új feliratkozókat. Nagyon sokat jelentenek. <3
Puszii