17.fejezet

                           "Ha valaki szerelmes, az képtelen eltitkolni, bármennyire igyekszik is."

-Alexis beszélnünk kell -mondta Zayn.
-Miről is? -nevetségesnek éreztem magamat, hogy nem nyitom ki azt a rohadt ajtót ami az elválasztóvonal volt kettőnk között.
-Mindenről.
Megfogtam a kilincset és vettem egy mély levegőt. Nagyobb erővel nyitottam ki az ajtót, így ez majdnem a falnak csapódott. Még időben fogtam meg, de majdnem hátraestem.
-Igen? -kérdeztem kínosan a kis attrakcióm után.
-Beszélnünk kell.
Hátrapillantottam és gyorsan végignéztem a ház alsó emeletén, majd visszafordultam Zayn-hez.
-Beengednélek, de...inkább menjünk el sétálni -mondtam kicsit feszengve. Itt áll előttem..a tökéletes kinézetével. Alexis, nem! Nem csinálhatod ezt. 
Végül leültünk a hideg lépcsőre és én szótlanul néztem a házunk előtt levő tájat. Zayn néha rám pillantott és én nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nézzek néha rá.
-Visszacsókoltál..-kezdett bele. Most már ő is a tájat nézte.
-Igen -dadogtam és nagyon cikinek éreztem magamat. Egyikünk sem szólalt meg, de úgy éreztem most nem nekem kell beszélnem.
-Miért?
Istenem hát nyelvjen már el a föld. Vagy netalántán egy meteorit zúduljon rá erre a házra. Hát minek kérdez ilyeneket? Még saját magam sem tudom a választ.
És valószínűleg ez az a helyzet amikor nem tudok visszakérdezni, nem tudom elterelni a témát hanem tényleg válaszolnom kell rá. Ajjaj.
-Nem tudom -mondtam ki egy szuszra, artikulálatlanul.
-Tudod.
-Nem tudom.
-Tudod -bizonygatta.
-Akkor tudom.
-És el is fogod mondani?
-Zayn. Ne faggatózz. Miért jöttél? -förmedtem rá. Szinte egyszerre néztünk egymásra. Azok a szemek...Alexis ez nem te vagy!
-Azért jöttem, hogy elmondjam ahhoz az újsághoz semmi közöm és..
-Ezt reméltem -jegyeztem meg csípősen. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd folytatta.
-Most mi lesz velünk?
-Nincs olyan, hogy velünk. Zayn csak olyan van, hogy te és én. Külön. Jó messze egymástól.
-Nézz rám -mondta én pedig az ajkamba harapva, sok pislogás közepette néztem bele szemeibe.
-Ha megcsókollak nem csókolsz vissza és simán eltudnál lökni magadtól?
Azt hittem csak viccel. Azt hiszi minden lányt megkaphat? Most komolyan úgy gondolja nem bírok neki ellenállni? Nem tudnál Alexis. De hát én nem is így ismertem meg..most akkor miért csinálja ezt? Mi lett vele.
-Piszkos eszközökkel játszol Zayn. Miért hiszed azt, hogy azért mert híres vagy minden lányt megkapsz? Vagy miért gondolod, hogy egyáltalán érdeklődök irántad? Olyan nagyképű lettél!
-Őszintén megmondom, hogy halvány lila gőzöm sincs mit érzel irántam. De visszacsókoltál és ez jelent valamit. Mindketten tudjuk.


Tekintetemet visszahelyeztem a fákra amik ebben a helyzetben érdekes látványt nyújtottak. Zayn lassan emelte fel a kezét és végigsimított az arcomon. Teljesen mértékben tisztában volt vele, hogy a reakcióm az lesz, hogy ránézek. Kihasználta az alkalmat és hihetetlen lassúsággal közelített az arcom felé. Lassúságával lehetőséget adott arra, hogy meghátráljak, de nem tettem. Ajkaink összeértek. Megfogta a kezemet miközben egy gyors csókot váltottunk egymás között.
-Na ez mi volt? -kérdezte miközben elmosolyodott. Azok a dolgok amik eddig a fejemben voltak, összekavarodva végre értelmet nyertek. Rájöttem valamire. Rájöttem, hogy mit érzek iránta..és nem szerelmet.
-Nem tudom -mondtam miközben lesütöttem a szemeimet. Elpirultam. Én..
-Én igen.



**


-Niall komolyan mondom, hogy nem kérek belőle -mosolyodtam el halványan ugyanis rendelt pizzát amiből már van tízszer megkínált. A Zayn-nel való beszélgetésem után Niall-hoz jöttem át. Kerülőúton jöttem ugyanis egyáltalán nem lett volna feltűnő, ha a beszélgetésünk után egyből ide jövök, és Niall-t sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, ha netalántán kiderülne, hogy én ezeket neki mondom el. Bár van egy olyan érzésem; Ő az egészet elmeséli a fiúknak.
-Akkor most,hogy álltok? -kérdezte miközben a szája tele volt pizzával.
-Fogalmam sincsen.
-Tehetek fel pár kérdést?
-Igen.
-Hiányozna, hogyha elmenne? -kérdezte miközben kibontott egy sört és felém nyújtotta.
-Hát..
-Ne gondolkodj a válaszon csak mondd! Ezen nincs gondolkodni való. Vagy igen vagy nem..szóval. Hiányozna, ha elmenne?
-Igen -ismertem be.
-Barátilag vagy máshogy?
Ezen elgondolkodtam.
-Máshogy -lesütöttem a szememet. Már 1000%, hogy teljesen megváltoztam. Niall mosolyra húzta a száját.
-Ha ezt tudná Zayn valószínűleg nagyon örülne.
Ja, igen ő még a beszélgetésünket sem hallotta amit ma folytattunk. Pedig a végén igazán örült.



-Niall..Zayn szokott rólam beszélni nektek? -kérdeztem. Ez a kérdés már elég régóta megfogalmazódott bennem, de nem mertem feltenni.
-Hát..igen. Miért?
-Csak mert ez nekem annyira fura. Megcsókolt..és úgy néz ki érdeklem. És számomra ez a hihetetlen dolgok egyike közé tartozik. Tényleg érdekelnék valakit? Pont én?
-Miért ennyire hihetetlen ez neked?
Tök érdekes volt ez a beszélgetésünk. Nem a megszokott volt. Olyan érzelmes, és bensőségesnek tűnt ahogy ketten ülünk a kanapén felhúzott lábbal, és titokban beszéljük át a nap történéseit. Niall tényleg jó barát, és nem olyan mint Zayn. Neki -mint már kiderült- többet jelentek egy puszta barátságnál. S sok óra vívódás után számomra is kiderült, hogy nekem is többet jelent ő egy puszta barátságnál. Tényleg érdekes ez az élet. Már csak azt nem tudom miféle módon fogom ezt a szituációt kezelni ugyanis semmilyen tapasztalatom sincs efelől.
-Mert irántam még sohasem érzett így senki.
-És te nem éreztél még senki iránt ilyet?
Máskor amikor valaki ilyet kérdezett tőlem -vagy valami hasonlót, elküldtem a francba.Miért foglalkozik az én életemmel? De ő nem ilyen volt..Valamiért annyira kedvesen és érdeklődő tekintettel nézett, hogy akaratlanul sem tudtam volna melegebb égtájra küldeni.
-Nem, én még senki iránt nem éreztem ilyet. Azt sem tudom mi az a szerelem -nevettem fel kínosan. Niall egy ideig döbbenten nézet rám, majd felült és beletúrt a hajába.
-Olyan..nem igazán tudom megmagyarázni..mikor rágondolsz akaratlanul is mosolyra húzod a szádat és nem tudod levakarni magadról. Fura érzés önti el a testedet mikor rá gondolsz..Csak rá tudsz gondolni.
Őszintén és komolyan mondta.
-Azta. Nem lehet, hogy te is szerelmes vagy és azért tudsz erről így beszélni? -nevettem fel.
-Nem, én most nem. De te nem így érzel?
-Nem tudom..nem tudom, hogy mit érzek.
-Régen azt mondtad nem érzel..hát mi történt veled? -mosolygott. Hosszas gondolkodás után tudtam kiejteni számon a megfelelő választ.
-Zayn.
Aprót bólintottam és nem, ez nem azt jelentette, hogy csak úgy bólogatok, hanem mert belegondoltam, hogy az életem fenekestül felfordult. A legérdekesebb az egészben, hogy örülök emiatt. Nem akarom a régifajta életemet visszakapni. Most már..van valakim, illetve több ember is belecsöppent az életemben. Az egyikükkel pedig több is történt mint egy apró csöppenés. Úgy néz ki érdeklődik irántam..és én is iránta. Érzek..eddig is éreztem, hogy milyen az amikor fázol, meleged van, fáj, éget. Eddig úgy gondoltam mások iránt nincsenek érzéseim. És, hogy tévedtem! Nem szerettem volna beismerni; valaki iránt különös vonzalmat érzek, de végül rájöttem, igenis érzek. Mostanában egy mosolygós és élettel teli  lány köszön vissza a tükörből aki eleinte még nem tetszett, de kezdem megszokni.
Határozottan tetszik ez az új álláspont.




-Na most kire gondolsz? -kérdezte Niall nevetve.
-Hát..valakire akit ismersz. De honnan veszed, hogy gondolok valakire?
-Látszik az arcodon.
-Már nincs pókerarcom -mondtam szomorúan, és játékosan lebiggyesztettem a számat mire Niall oldalba ütött.
-Sosem volt.
-Pedig igenis volt! -érveltem, de már én is nevettem.
-Félre vagy informálva.


Mindketten az ajtóhoz kaptunk a fejünket amikor csengetést hallottunk. Niall odament és kinyitotta az ajtót. Felkaptam a fejemet amikor meghallottam annak a személynek a hangját akiről egészen idáig beszélgettünk. Pillanatok alatt termett Zayn a nappaliban és meglepődve nézett rám.
-Hát te?
-Öö...csak átjöttem meccset nézni -mutattam a tévére ahol éppen valami baseball mérkőzés ment.
-Nem szóltatok, hogy meccs van.
-Elfelejtettük -mondta Niall. Zayn leült mellém, majd Niall is helyet foglalt és elkezdtük nézni a meccset.
-De hát ez most kezdődött..-értetlenkedett.
-Én is nemrég értem ide -hazudtam. Azért csak nem mondhattam azt, hogy róla beszéltünk.






*Zayn és Alexis beszélgetésének utolsó percei, Alexis szemszögéből*-

Szerintem én tudom mit is érzek irántad -szűrtem ki a fogaim közül. Már percek óta ülünk itt és nekem azóta kattogott az agyam.
-Na és mit? -nézett rám.
-Hát..



A következő rész első sorában minden kiderül!:) Kérlek kommenteljetek!
És nagyon szépen köszönöm a 25 feliratkozót, hihetetlenek vagytok!:)