16.fejezet

Sziasztook!:) Jujj! 22 feliratkozó, 4 komment, 9 értékelés, 7 díj. Imádlak titeket <3
Kérlek ez a rész alá is kommenteljetek sokan és mondjátok el a véleményeteket. 

Behunytam a szememet miközben feje egyre közelebb ért az enyémhez és végül az ajkaink is összeértek. Megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Sosem volt még alkalmam megtapasztalni ezt a fajta érzést és szerintem ez látszódott is.  Zayn irányította az egész dolgot, majd miután a csókunk véget ért kíváncsi tekintettel nézett rám, de én nem tudtam megszólalni. Ajkaim szétnyíltak miközben kattogott az agyam, hogy mit is tudnék mondani.
-Sajnálom, de már nem bírtam többször azt hazudni, hogy a legjobb barátod vagyok -mondta. És akkor összeállt a kép. Annyiszor, de annyiszor bizonygatta, hogy én a legjobb barátja vagyok, de nem az vagyok.
-Mennem kell -nyögtem ki a legértelmesebb mondatot.
-Várj -kapta el a kezemet. -Most mi lesz?
-Mit tudom én -förmedtem rá és kiléptem a lakásból.


Az agyam ezerrel kattogott. Mi volt az a furcsa érzés amit éreztem? Az a fura bizsergés? NEM! Biztos, hogy nem..én nem.
Figyeltem, hogy Zayn utánam jön-e és mivel ezt nem tette meg úgy gondoltam bármilyen köcsög vagyok muszáj ezt valakinek elmeséltem. És jelen esetben ez az egyik legjobb barátja volt. Becsöngettem és meglepetésemre, hihetetlen gyorsasággal nyitotta ki az ajtót.
-Mi a baj Alexis? -kérdezte Niall.
-Zayn megcsókolt!
-Igen..-dadogta.
-Mi van? -néztem rá. Na nehogy már! -Te tudtad, hogy megfogja tenni?
-Alexis, eléggé látszódott, hogy sokkal többet érez irántad.
-De hát..annyiszor bizonygatta, hogy a barátom. Még én is elhittem, hogy a legjobb barátom.
-Visszacsókoltál?
Egy kis ideig csendben figyeltem, de végül kiböktem.
-Igen.
-És nem gondolod, hogy többet érzel te is iránta? Elvégre visszacsókoltál.
Lehunytam a szememet és a Dan-nel folytatott tegnapi beszélgetésemre gondoltam. Azt mondta megváltoztam..talán igaz? De hát én nem vagyok szerelmes. Nem tudom mit érzek. Nem tudom, hogy érzek-e egyáltalán.
-Mennem kell -ejtettem ki ezt a két szót másodjára ezen a napon a számon.
-Hova?
-Haza.


**


Annyi lélekerőm volt, hogy felmenjek a szobába, és egy jól irányzott mozdulattal csapjam be az ajtómat és ezzel egyidejűleg rogytam le a földre. Arcomat a kezembe temettem és sírni kezdtem. Van nekem legjobb barátom? Van egy olyan személy akinek mindent elmondhatok? Van bárkim is? Nincs.
Egy pillanatra átgondoltam a csókot, az én első csókomat és megremegett a gyomrom. Mi ez? Mi ez a furcsa érzés?
Kezemmel letöröltem egy könnycseppet és mélyet lélegeztem. Dan és Niall..mindketten utaltak rá, hogy talán én is..szerelmes lennék?! Nem! Nem és nem! Én biztos, hogy nem. Mi lett velem? Mi lett a régi énemből? Mi lett azzal a lánnyal aki érzelemmentes? Mi változott? És eljött az a pillanat amikor egy hang azt mondta a fejemben: Zayn..Zayn, történt édesem. De én nem foglalkoztam vele.
Mindenféle módon próbáltam kizárni a hangot ami ezt súgta, de nem ment. Nem tudtam meg szüntetni. Tehetetlenül felálltam és a fürdőszobába rohantam ahol valamilyen furcsa gondolat miatt beugrottam a fürdőkádba megnyitottam a zuhany csapját, majd elhúztam a zuhanyfüggönyt. A fürdőkádnak dőltem, hátrahajtottam a fejemet és éreztem, hogy az elsőre hideg vízcseppek kúsznak le az arcomon és a hátamon benedvesítve ezzel a hajamat.
Már vagy tíz perce folyattam a vizet, de nem érdekelt. Megszűnt az a bizonyos belső hang és a sok vízcsepptől amik mind az arcomon csorogtak le nem látszódott, hogy sírtam. Így legalább a látszatot tudtam kelteni, hogy nem sírok ezáltal nem tűntem annyira gyengének. Sosem voltam még ilyen gyenge.
Mellkasom fel-alá emelkedett az egyenetlen lélegzésem miatt és a pulzusom is megemelkedett. Nem maradt senkim.





Fél óra telt talán el, de ha jobban belegondolok egy óra is. A tükör előtt egy törülközőben állva próbáltam rendbe hozni magamat. Szemeim megduzzadtak és eresek lettek a sok sírástól, mivel újra hatalmába kerített az a gondolat, hogy már nincs senkim. De miért folyattam a könnyeimet? A legjobb barátom volt..már múlt időben.
Épp egy szemhéjfestéket vittem fel a szemeimre, majd az ujjaim közé fogtam a piros rúzsomat amikor is megérintettem mutatóujjammal ajkaimat és apró mosolyráncokat véltem felfedezni az arcomon. Ökölbe szorult a kezem. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik a tény.
A szívem hevesebben kezd verni, mivel rájöttem, hogy ez már nem én vagyok. Megváltoztam és nem tudom, hogy mikor történt. A legdurvább érzés rájönni, hogy nem tudod ki vagy.
Miután elintéztem a teendőimet leültem az ágyra és a telefonomért nyúltam ami egész idő alatt csörgött. Igazából nem is értettem miért néztem rá a képernyőjére tudnom kellett volna, hogy Zayn hív..32-szer.
Az újabb hívások között egy ismeretlen szám is felbukkant így érdeklődést mutatva nyomtam meg a fogad gombot.
-Háló?
-Szia Alexis, Harry vagyok.
-Szia -köszöntem kissé közömbösen. -Mit akarsz?
-Mondjuk beszélgetni.
-Miről?
-Nem is tudom..
-Harry, ha Zayn-ről akarsz beszélni akkor hagyj békén. Nem értem, hogy minek kell őt ennyire támogatni. Megtette, megtette kész.
-Tudod ilyenkor a normális emberek leülnek és megbeszélik a dolgokat.
-Hát én sosem voltam normális.
A telefont kinyomtam. A legészveszejtőbb ötlet suhant át az agyamon. Gyorsan megráztam a fejemet és igyekeztem ezt az abnormális gondolatot kizárni a fejemből. Ez az volt, hogy mi lenne, ha minden előröl kezdődne. Visszamennék Dan-ék társaságába...




A világ legostobább emberének éreztem magamat miközben a gép előtt ülve a google találatokat néztem. Valószínűleg én vagyok ezen a földön az egyetlen ember aki képes volt beírni egy keresőbe: Honnan tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk?
Több ezer találat jött ki, de én még mindig meglepődve gondolkodtam. Könyörgöm 19 vagyok! Már rég meg kellett volna tapasztalnom milyen szerelmesnek lenni, milyen az az érzés amikor valaki elhagy, vagy netalántán egy csók érzése. De nem, Zayn Malik-nak pont ezen a napon kellett megcsókolnia ráadásul ma gondolom azt a teljes őrültséget, hogy én is szerelmes vagyok. Én!
Belül nevetni kezdek.
Tovább mentem és a következő találatra kattintottam rá. Gombóccal a torkomban olvastam el az egész cikket, majd próbáltam felfogni az imént olvasottakat. Zayn hangja, érintése, a tetkói, a szája, a csókja..lecsaptam a laptopom tetejét. Biztos csak azért gondolok erre, mert ilyeneket olvasok. Igen, biztos..



2 hét múlva: 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt életem legrosszabb két hete, de nem pontosan így volt. A fiúknak -mint Niall-től megtudtam- most dolguk van Amerikában így ők ott lengetik mindennapjaikat. Zayn-nel azóta sem beszéltem és őszintén boldog vagyok emiatt ugyanis az az érzés, hogy én lehet szerelmes vagyok kicsit alábbhagyott. Niall-el viszont naponta beszéltem és igazából furcsa módon hallgattam azt a lelkesedést ami belőle áradt. Csodáltam, hogy mindig ilyen boldog.
A napjaimat a park egyik legüresebb részén töltöttem ahol is az egyik padon ülve írogattam egy füzetbe. Kirajzolódott a fejemben egy történet egy lányról, így gyorsan papírra vetettem a gondolataimat és így írogatom a lány életében történő kalandokat.
A park a mai napon gyönyörű látványt nyújtott az érkezők számára ugyanis a nap az egész területet bebarangolta, a madarak csiripeltek és mindenki vidáman sétálgatott. Velem ellentétben.
Felpillantottam a füzetemből és körbenéztem. A szemeimet eléggé megerőltettem mikor a sorokat szuggeráltam, hogy a párbeszéd tökéletes-e.
-Sasha? -szólaltam meg teljesen elképedve. A lány felém fordult és végigmért. rövidnadrág, fehér póló, converse cipő, füstös smink. A szokásos.
-Alexis? -kérdezett vissza. Most már biztos vagyok benne, hogy ő az. Egy régi osztálytársamról van szó. Teljesen megváltozott. Hosszú, szőke haja most már a válláig ér és bele van csempészve pár fehér csík amitől a haja hatása inkább tejfelszőkévé válik. És a stílusa is..egyáltalán nem olyan mint régen. Gyönyörű alakja van amit ki is használ ugyanis egy rövid ruha volt rajta.
-Nagyon régen találkoztunk, nemde? -kérdezte mosolyogva miközben odaült mellém.
-Igen -hűvösen válaszoltam.
-És mi történt veled az elmúlt három évben?
-Hát..nem sok minden. Veled?
-Velem se. Jelenleg újságírói szakra járok az egyetemen.
-Az tök jó.



A kis bájcsevejünk után hónom alatt a kis füzettettel elindultam haza. Épp egy újságos mellett mentem el amikor megpillantottam valamit és megtorpantam.  Zayn Malik-nak új barátnője van?
Ha csak a címet láttam volna meg simán továbbmentem volna -vagy legalábbis tettem volna, hogy simán-, de megláttam a képet. A képet amin én szerepeltem. Szerencsére a fekete hosszú ujjú felső volt rajtam, ráadásul a fejem is le volt hajtva, de ott voltam rajta.
Kifizettem az újságot és hazaérkezésem után egyből kinyitottam a cikknél. Szerencsére csak találgatnak, hogy ki lehet a lány mivel senki sem tud a képből kivenni semmit. Akkor készült amikor felhívtam Zayn-t, hogy találkozzunk és egy padnál vártam. Basszus..
Kicsit lenyugodtam, de teljes mértékben fel voltam háborodva. Barátnője? Egy belső hang ismét nevetni kezdett.

Az ajtó felé pillantottam ugyanis valaki hevesen csengetett.
-Alexis beszélnünk kell.
Légzésem szakadozottá vált amikor felismertem a hangot. Zayn..
Most nyissam ki, vagy hagyjam elmenni? Nem, nem nyitom ki.




Kérlek írjatok pár sort :)