11.fejezet

"Alexis Miller: Egy pillanatra néztem rá és valami furcsa érzés kavargott bennem. Sosem éreztem még ilyet. Öt fiúval ültem egy szobába és az egyik fiú és köztem vibrált valami.."




-Sz-szia -dadogtam mikor megláttam Zayn-t. Valami történt velem abban a pillanatban. Végignéztem magamon, hogy hogy nézek ki. Egyszerű fekete csőfarmer volt rajtam, fehér toppal. Valahogy mégis úgy éreztem, hogy talán viselhetnék szebb és jobb ruhákat is. Ezt egyáltalán nem értettem mivel soha az életben nem törődtem ilyenekkel. Miért most? Földbe gyökerezett a lábam és kínosan éreztem, hogy csak ott állok.
-Gyere be.
A fiúk hangját már messziről hallottam ahogy kiabáltak és röhögtek.
-Öhm..Többen vagyunk?
-Mondtam a telefonban.
Semmi bajom a fiúkkal, csak félek, hogy fura lesz, hogy itt leszünk hatan.  Vonakodva léptem be a hatalmas helységbe ahol nem először jártam már, de  mégis megfontolt lépéseket tettem ugyanis hatalmas röhögéseket és érdekes hangokat hallottam. Zayn határozott léptekkel ment előttem és felkiáltott.
-Itt van Alexis.
Mind a négyen  felém fordultak és mosolyogva köszöntek. Kicsit kellemetlenül érezem magamat, hogy a fiúk kezében sört és pizzát pillantottam meg és amolyan férfi estének tűnt ez az egész.
-Megzavartam valamit? -kérdeztem.
-Dehogy is -mondta egy hang mögöttem.
Zayn kezét megéreztem a hátamon és odavezetett a kanapéhoz, hogy üljek le. Mellettem Louis helyezkedett el és mikor ránéztem egy biztató mosolyt küldött felém. A tévében valami vígjáték féleség ment ami nem igazán kötötte le a figyelmemet, de úgy láttam a fiúkét igen.

 Furcsa érzés fogott el amit valószínűleg a nikotin hiány okozta, amit a szervezetem már megérez.
-Jössz cigizni? -kérdeztem Zayn-t, ki csak bólintott feltevésemre. Kimentünk a bejárati ajtón és leültünk a verandára. Gyorsan gyújtottam meg az egyik csikket és szippantottam belőle.
-Egy nap mennyit szívsz?
-Khm..sokat. Miért?
-Nem tesz jót
-Te is cigarettázol -értetlenkedtem.
-De nekem van rá okom..stressz.
-Nekem is van rá okom.
-Az nem ok, hogy tönkre akarod tenni magadat -vágta rá azonnal. Felkaptam a fejemet és ránéztem. Szemében egyből felfedezni véltem, hogy ő ezt nem akarta kimondani és csak kicsúszott a száján.
-Bocs. Nem úgy gondoltam.
-Nem baj -álltam fel. -De én most megyek.
-Mi? Miért?
-Azért
Épp indultam volna mikor elkapta a kezemet és maga felé fordított.
-Ne menj el -kérte. Egy pillanatig átsuhant rajtam, hogy itt maradok, de ezt hamar kivertem a fejemből.
-Miért ne? Itt vannak a többiek tök jól elvagytok így öten.
-Mert.
-Miért? -érdeklődtem hevesen.
-Mert!
-Zayn -kiabáltam rá.
-Mert én..mindegy.
Sikerült erőt vennem magamon megfordultam és elmentem. Szó szerint rázkódtam az idegtől.




Zayn Malik szemszöge:
Mikor megláttam, hogy Alexis a szó szoros értelmében elmegy akaratlanul is ökölbe szorult a kezem. Hogy én mekkora hülye vagyok. Rendes férfiból vagyok talán illene kimutatnom bármilyen érzelmemet ami vele kapcsolatos. De én mit csinálok? Dadogok és furcsán beszélek. Gratulálhatok magamnak.
-Mi történt? -kérdezték a fiúk  Gondolom, hogy hallották.
-Összevesztünk  -túrtam bele a hajamba. -Valaki utána menne? Félek, hogy hülyeséget csinálna.
Hihetetlenül kiismerhetetlen lány, akinek sok hangulatváltozása van, de biztos vagyok benne, hogy hülyeséget csinálna. Visszamenne azokhoz a haverjaihoz akik bántották.
-Majd én megyek -szólalt meg Niall és én ezt egy "köszönöm" pillantással nyugtáztam.
-De miért? -értetlenkedtek a többiek.
-Mindegy hülye voltam. Megyek lefekszem -intettem nekik és már el is tűntem az emeleten.



Alexis szemszöge:
Egy ismerős hang csendült fel, hogy valaki a nevemet mondja, majd lépteket hallottam.
-Niall -motyogtam és megfordultam.
-Szia..gondoltam hazakísérlek.
-Tudod..amikor ideges vagyok sokszor mondok olyat másoknak amivel valószínűleg megbántom őket. És most ideges vagyok.
-Nem baj..nem fogom akkor zokon venni. De miért vagy ideges?
-Összevesztem Zayn-nel.
-Min? -faggatózott. Igazából annyira kedvesen kérdezett, hogy nem tudtam neki bunkón válaszolni.
-Mondott valamit aminek nem örültem. Szerintem azt hiszi, hogy rohadtul ismer pedig nem.
-És ez ennyire felidegesített?
-Igen, mert -sütöttem le a szememet. -Nem is tudom, hogy miért -ismertem be. Most komolyan. Miért is idegesít ez az egész?
-Nem gondolod Alexis, hogy érzel valamit iránta? -beszédéből érezni lehetett, hogy ez a kérdés már megfogalmazódott benne csak nem akarta feltenni.
-Nem -vágtam rá.
-Várj egy kicsit..-dadogott az ír fiú. -Itt a telefonod?
-Igen. Miért?
-Megmondom a számomat és akkor beszélünk.


*


Beletúrtam hosszú, barna hajamba miközben bebújtam az ágyba. Az érzés miszerint nem volt miért felkelnem kicsit alábbhagyott ugyanis ma sikerült beszélgetnem még egy emberrel. A plafont bámultam miközben az agyamban gondolatok ezrei cikáztak és féltem, hogy ettől sikeresen megfog fájdulni a fejem. Zayn-nel kapcsolatban tömérdek kérdést tudtam volna feltenni magamnak vagy netalántán neki, de mivel neki nem tudtam ezeket feltenni magamban agyaltam ezen az egész dolgon. Miért volt ilyen?

 Éhesen sikerült elaludnom, majd morcosan keltem a telefonom csörgésére.
-Ó a francba -szitkozódtam.




Kérdés: Szerintetek ki hívta Alexis-t?:)

Sziasztook!:* Én is hazaértem és újult erővel dobom be magamat az írás világába. Köszönöm szépen az előző fejezethez a kommentet és remélem, hogy ehhez a részhez is kapok egyet- kettőt.
Selena