10.fejezet

"Zayn Malik: Rossz érzés amikor nem tudod mit érzel valaki iránt. S tudod, hogy Ő irántad semmit nem érez"





-Van ott valaki? -ismételtem kérdésemet. Vagy paranoiám előtörni látszódik vagy a bokor mögött tényleg van valaki. Márpedig a hangok teljesen valósnak tűntek. Hunyorogva nézelődtem. Bár nem igazán örültem volna, ha a kérdésemre kapok egy "igen" választ mégis felkeltette az érdeklődésemet ez az egész.

Ijedtemben eldobtam a kulcsot mikor ténylegesen kirajzolódott egy alak ráadásul nem is valami ismeretlené.
-Hali -integetett értelmetlenül Dan. Kitudtam venni, hogy seggrészeg volt.
-Mi a francot keresel te itt?
-Tudod..nagyon nem díjaztuk, hogy pont te fenyegettél meg minket -beszélt artikulálatlanul. -Úgyhogy új szabályok lépnek érvénybe -mutatott kettőnkre. Egy pillanatig történt, hogy lába beleakadt az egyik kaspóba és sikeresen előreborult. Próbáltam komolyságot színlelni, de nem igazán ment, így azonnal elröhögtem magamat. A nevetésem igazán ördögien sikerült, bár hiszek a karmában azért még jobban röhögtem mikor nem bírt felállni a szerencsétlen.
-Miről is beszéltél? -kérdeztem.
-Na szóval. Új szabályaink vannak. Úgy táncolsz ahogy mi fütyülünk.
-Milyen szép metaforáid vannak -jegyeztem meg csípősen.
-Azt csinálod amit mondunk vagy bajod esik.
-Már esett -utaltam a csuklómra. Megtanultam nem félni ettől a férfitől. bár tudtam, hogy igazat beszél mégis fenntartottam az erőteljes látszatot, hogy egy magabiztos nő vagyok aki nem retteg tőle.
-Most nagyobb fog. Csak figyelj -kacsintott rám.
-És mégis mikor?
-Ha nem csinálod azt amit mondunk.
Fejemben átfutott az a lehetőség, hogy részegen hülyeséget beszél és nem is gondolja komolyan a mondandóját. Ez egy hiú remény volt, hiszen legbelül jól tudtam, hogy komolyan gondolja és meg is tudna tenni velem szinte bármit. Csak azt nem értem; eddig miért nem tette meg?
-Szóval holnap-kezdte.
-Miért mennék vissza oda? És miért csinálnék bármit is meg? -sziszegtem.
-Mert nincs senkid.
És akkor kész voltam. Bedühödtem. Betelt a pohár. Kezem ökölbe szorult és egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most ütöm meg az előttem álló fiút.
-Mi a szarért kell mindenkinek ezzel jönni? Most komolyan ennyire jó, hogy mindenki ezzel szivat? Jól tudom! Már beletörődtem! De hagyjon már mindenki ezzel! Senki sem hagy békén! -kiabáltam teljes erőmből és elértem, hogy Dan meglepődjön. Idegesen túrtam bele a hajamba és majdnem kitéptem hajszálaimat.
Feszülten figyeltük egymást mikor az ajtó kivágódott és anyám ideges tekintetét pillantottam meg.
-Lehetnétek halkabbak -mondta és becsukta az ajtót. Jellemző.
-Akkor én most megyek -mondta és elindult. Bár a járással gondjai adódtak így sikeresen nekiment a ház előtt álló fának.
-Tisztában vagy vele, hogy holnap nem megyek ugye? -kérdeztem, de nem válaszolt. Azért remélem tudja, hogy nem leszek ott.



*


Az éjszaka szinte semmit sem aludtam. Nem Dan-ék miatt hanem mert nagyon furcsát álmodtam. Gyerekkori rossz emlékek jöttek elő és emiatt az éjszaka többször is felriadtam. Az emberek azt mondják, hogy azokról a dolgokról álmodunk amin egész nap, esetleg elalvás előtt gondolkodunk, de a tegnapi napon egyszer sem jutott eszembe a gyerekkorom.
Egyébként az álmom egy fekete-fehér, játszótéren játszódó jelenet volt amire kiskorom óta emlékszem. Talán hat vagy hét éves lehettem amikor fél órája az egyik hintán ültem és figyeltem ahogyan a többi gyerek  ugrál és visítozik miközben a szüleik mellettük állnak és figyelnek rájuk. Az óra, ami a játszótér előtt levő bolton volt elhelyezve mutatta, hogy fél kettő van. A szüleim háromnegyed kettőkor egy "tíz perc és jövök" intéssel hagytak ott. Fura érzés kerekedett felül rajtam amit nem mondhattam aggódásnak hanem inkább csalódottságnak.

Megráztam a fejemet, hogy eltereljem figyelmemet az álmom visszaidézéséről. Egy gyors reggeli zuhany és felöltözés után az elég erős kávémat szürcsölgettem a kertben miközben egy szál cigarettát szívtam el. A kertben levő fa pad eléggé hidegnek bizonyult és a hajnali órákban az időjárás sem épp melegnek mondható.
Mélyet szívtam a friss levegőből amit tetőzött a harmat illata. Az éjszaka valószínű, hogy esett mivel a föld tocsogott a sárban ami a fekete Converse-m fehér talpát gyönyörűen bepiszkította.


*


Az egész napomat itthoni semmittevéssel töltöttem és a neten szörföltem. Idióta teszteket töltöttem ki és érdekességeket olvastam ami a nagyvilágban történik. Estefelé az asztalomon hagyott telefon megcsörrent én pedig lustán nyúltam érte. Igazából nagy meglepetést nem okozott amikor megláttam Zayn nevét, hiszen más nem hív. Viszont meglepődtem, hogy ő felhívott.
-Szia
-Hali. Van programod mára? -kérdezte felüdülten. Mintha lenne..
-Nincs. Miért?
-Nem akarsz átjönni? Beszélgetés, filmezés..tu..-kezdte mondandóját, de közbevágtam.
-Miért?
-Mit miért?
-Miért vagy velem kedves?
-Öö..-röhögte el magát kínosan. -Mert jó fej vagy?Jó veled beszélgetni? Na gyere! Tíz perc múlva várunk -mondta és letette. Várunk? Többen? Én? Jó fej?
Új infók. Indulok.


*


Épp a csengőt akartam megnyomni amikor az ajtó kinyílt. Tekintetem az előttem álló fiúra szegeződött és hirtelen elkapott egy furcsa érzés.




Sziasztoook!:) Na mivel nem leszek a jövő héten gép közelben ezért kiraktam az új fejezetet. 12-en vagytok feliratkozva de bloglovin'-on 15-en és alig érkeznek kommentek, szóval nagyon nagyon szeretném, ha legalább hatan minden rész alá érkezne egy kis vélemény nyílvánítás!;)
Sel.