9.fejezet

Az esti órákban kifejezetten idegesítővé vált a sötétség ami a rossz idő miatt következett be. Kedvemet ez a pici kis tény meglehetősen elrontotta így újra, gorombán és idegesen mentem haza. Valószínűleg a világ nem kedvel engem, mivel az eső megint gyönyörűen elkapott és sikerült egy jó kis záporesőbe belefutnom. Nem is repeshetnék jobban az örömtől.
Ja, de! Mégis. A csuromvizes ruháim testemre tapadtak, valamint amikor beléptem a házba anyám rögtön kiabálni kezdett, hogy: Vizes lesz a padló. Ennek hatására a fejem forrni kezdett a dühtől és ökölbe szorított kézzel futottam fel a szobámba, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Ruhák után kezdem kutatni a szekrényemben, majd szó szerint a földhöz vágtam magamat mikor csak egy kiszakadt melegítőnadrágot és egy majdnem ugyanerre a sorsra jutott pulcsit találtam. Szóval még moshatok is. Lehámoztam magamról a vizes darabokat, majd felvettem a melegítőt.
A földön és az ágyon hagyott ruháimat pedig felkaptam és bevágtam őket a mosógépbe.



Egy pillanatra egy fura ötlet suhant át fejemben, s úgy éreztem ezt rögtön meg kell valósítanom. Felkaptam a telefonomat és gyors léptekkel rohantam ki a házból. Nem érdekelt, hogy késő van és csak remélni tudtam; az egyik edzőterem nyitva van.



*


Viszonylag hamar találtam egyet ami még mindig nyitva állt előttem. Benyomtam az ajtót így egy hosszú folyosón találtam magamat. Jobb oldalt egy női és egy férfi öltözőt pillantottam meg, bár én nem hoztam olyan ruhát amibe át tudnék öltözni ez most cseppet sem izgatott. Egyedül a bennem levő dühöt akartam levezetni végre, s nem magamban tartani. Fogalmam nem volt, hogy ez honnan jött, mivel a mai napomat cseppet sem lehet rossznak mondani. Sőt, egy egész napot töltöttem egy személlyel aki nem próbált meg letapizni vagy valami hasonló dolog mint ahogy az elmúlt időkben a többi férfi próbálta velem ezt tenni.


Hatalmas piros betűkkel volt kiírva az egyik ajtó fölé, hogy "edzőterem". Benyitottam és szinte csak férfiakkal teli hatalmas termet láttam meg magam előtt.  Mindenki súlyzókat emelt, elképedt tekintettel  és afféle "Ő meg mit keres itt?" pillantással néztek rám. Elindultam feltérképezni a helyet, bár az épületre fel volt festve egy ember aki épp egy  boxzsákot üt, nehéz volt megtalálnom eme részleget.
Majd elképedve néztem, hogy két fickó milyen erővel ütötték egymást. Karba font kézzel pásztáztam őket. A fekete hajú sokkal erősebb volt. Egyből rájöttem, hogy nekem is ilyenre van szükségem. Boxolni akarok!
Egy fiatal fiú állt meg mellettem aki nem sokkal idősebb lehetett nálam. Talán húsz év körül lehetett.
-Ki akarod próbálni?
-Igen -bólintottam.
Elindult én pedig követtem. Egy sötétebb helyhez vezetett, de ahogy felkapcsolta a villanyt megláttam a terem másik részét ahol sokkal több box felszerelés volt mint a többi helyen.
-Itt tartunk órákat -motyogta. -Mi a neved?
-Alexis. Tied?
-Alex.
Felém nyújtott két piros box kesztyűt amit gyorsan fel is vettem, majd Alex szó nélkül kötötte be a fűzőt rajta. Egy hatalmas boxzsák felé biccentett ami a falon felszerelt kampón lógott le.
-Üsd -mondta egyszerűen, majd mögé lépett és megfogta azt.

Ütöttem egyet, amit hangos csattanás övezett. Mély düh uralkodott el rajtam a második ütés után és úgy éreztem itt az én időm. Arra, hogy levezessem a feszültséget ami az egész eddigi életemben felgyülemlett bennem. És újra ütöttem. Onnan tudtam, hogy egyre erősebb vagyok, hogy az anyagon egyre nagyobb csattanással ért oda a kezem.
-Álj! -mondta. Furán néztem rá. -Miért vagy itt?
-Dühös vagyok.
-Kire?
-Mindenkire. Az egész világra, hogy megszülettem!
-Más okok?
-Senki sem törődik velem..kivéve azt hiszem egy embert.
-Oké.
Újra visszahelyezte kezeit a zsákra, én pedig újra és újra ütöttem.
-Egyedül vagy?! Így is maradsz! -mondta.  Értetlenül néztem rá mire rájöttem, hogy provokál.  A felgyülemlő düh végre kitört belőlem és, -ha eddig nem- most teljes erőmmel ütöttem. Egyik kéz, aztán a másik. Az egyik olyan erősre sikeredett, hogy Alex-nek hátra kellett lépnie nehogy elessen és így megtámasztotta magát.
Fogalmam sincs, hogy hány perce csináltam ezt, de a testem már megálljt parancsolt amit nem voltam hajlandó figyelembe venni. Homlokomon verejték jelent meg a hajam pedig ami eddig erős copfba volt kötve, úgymond életre kelt és hajszálaim össze-vissza álltak. Kezeim sajogtak..kit érdekelt?! Engem nem.


-Lenyugodtál?
-Nem..nem volt elég.
-Megtanítalak pár önvédelmi fogásra és olyanokra, hogyan tudod levezetni a feszültséget, oké?
Csak bólintottam.
-Na jó. Üss! -mondta komolyan mikor egymással szembe fordultunk.
-Mi? -nevettem el magamat.
-Üss
Hát jó. Vonakodva, de egy erősnek szánt ütést akartam adni arcára. Hihetetlen gyors reflexét megvillantotta amikor elkapta a kezemet és megszorította. Pont ott ahol Dan is ugyanezt tette.
-Ki csinálta ezt veled? -nézte a csuklómat.
-Egy ismerősöm -dadogtam.
-Ezt ki tudod védeni..na gyere!


*


Az esti programom némiképp felüdülést váltott ki belőlem, de még így is fapofával indultam haza. Kulcsomat elővettem és beraktam a zárba, mikor hangokat hallottam. Már elmúlt 11 így mondhatni, megijedtem és a hangok nagyon is valósnak tűntek.
-Van ott valaki? -kiabáltam.


Sziasztok!:) Köszönöm szépen az előző fejezethez a kommentet:*
A következő rész időpontja elég ingatag mert most a másik blogomba kéne behozni a lemaradást. Szépséges nyarat!
Sel.