7.fejezet

Hali!:) Köszönöm szépen a kommenteket! Remélem a fejezet elnyeri tetszéseteket. 

Az idő már este fél tízet járhatott én pedig Zayn-nel sétáltam az utcán. A kocsiját kicsit messzebb rakta le, de én nem bántam, hiszen mindig mindenhova gyalog mentem. Hideg szél süvített végig a zsákutcában így összehúztam magamon a vékony pulcsimat.
-Ma más voltál -szólalt meg. Furán nézhettem rá. -Eddig komoly voltál és közömbös, most meg mosolyogtál. Még mindig úgy hiszed, hogy nincs senkid?
-Igen -válaszoltam. -Kösz, hogy eljöttél -mondtam komolyan. -Sokat jelentett, talán van egy kis reménysugaram -az utolsó pár szót a feltett kérdésére szántam és úgy gondolom, ő ezt tudta.  -A srácok jó fejek, becsüld meg, hogy vannak ilyen emberek körülötted.
Bólintott. Én tudtam, hogy mennyire komolyan gondoltam a mondandómat, hiszen tudom; mennyire meg kell becsülni egy embert akire számíthatunk jóban és rosszban.

Már láttam a házunk körvonalát így tudtam, hogy nemsokára elfogunk búcsúzni egymástól. Én hiszem, hogy egy ember okkal lép be egy másik ember életébe így csak remélni tudom, hogy nem örökre köszönünk el egymástól. Magam sem tudom, hogy miért szeretném, ha még találkoznák..érdekes, de fogalmam sincs pedig sokat agyaltam ezen.
-Hát itt lakom -mutattam a házra. Csendben néztünk egymásra, várva, hogy a másik megszólaljon.
-Remélem még találkozunk -mondta ki.
-Akkor szia.
-Szia.
Felfelé lépkedtem a lépcsőkön amikor utánam kiabált.
-Elhiszem, hogy úgy érzed nincs senkid, de tudnod kell; én meghallgatlak, ha szükséged van rá..
A mai napon némiképp próbáltam beletörődni a sorsomba így a szavak amiket mondott reményként hatottak rám.
-Köszönöm.
És beléptem a lakásba ami kongott az ürességtől. Tökéletes.

Első dolgom volt, hogy a gépemet bekapcsoljam és unatkozásom elhárítása képen szörföztem kicsit az interneten. Például csináltam twittert. És bekövettem öt embert..rohadt sok barátom van tényleg. No comment.
Idegességemet leplezni próbáltam egy cigaretta elszívásával és ahogy a nikotin a szervezetembe került éreztem a hatását. Konkrétan leszartam mindent ami jelenleg körülöttem folyik. A fejemet hátrahajtottam így az érintette a falat. Szememet lehunytam és próbáltam kicsit relaxálni már amennyire lehetett. Igyekeztem minden külső zajt kizárni..a gép zúgását az eső kopogását és legfőképpen azt ahogyan éreztem, hogy az agyam kattog..kattog azon, hogy én miért akarok Zayn közelében lenni, és fogalmam sincs. Akárhogy osztom vagy szorzom nincs rá magyarázat. És ezt nem tudom hova tenni.



*

Ajtócsapkodás és anyám idegesítő rikácsolása..nos jobban is indulhatna egy hétfő reggel. Mondjuk egy szép nagy, rózsaszín falú szobában aminek az egyik sarkában egy hatalmas ágy áll, amin is szívecskés ágynemű van kirakva annak a kellős közepén ülök én. Tökéletes arccal, tökéletes hajjal, tökéletes, márkás pizsamában és várom a reggeli kávémat két cukor, egy tejszínnel. Kacagok. De ez a való világ, jobban mondva az én világom úgyhogy sehol sem fog berondítani semmi rózsaszín vagy netalántán szívecskés ágynemű. Egyszerűen felkeltem, felöltöztem, rájöttem, hogy korán reggel a hajam úgy áll mint egy szénakazal és az arcomon helyenként furcsa foltok jelentek meg, majd kiakadtam, hogy semmilyen ruhám sem takarja el az idegesítő foltot a csuklómon és ekkor hallottam meg anyám hangját.

Kedvetlenül mentem le a lépcsőn ahol a szüleim éppen reggeliztek így nem akartam megzavarni idilli pillanataikat csak egy pohár kávéért mentem be a konyhába.
-Hát te?  -szólt rám kedvesen anyám.
-Itt lakom -közöltem, mire csak egy grimaszt vágott. Szép is az anya-lánya szeretet.
Mindegy úgy láttam jónak, hogyha mihamarabb eltűnök a szemük elől.




*

Magam sem tudom, hogy mi által kaptam egy hatalmas adrenalin löketet amelynek hatására indultam el arra a helyre ahol Dan-ék szoktak lenni nap mint nap. Egyszerre kerített tudatába a félelem és a magabiztosság érzése és magam sem tudtam, hogy az utóbbi honnan jött. Egy kis cigarettára vártam és reméltem, hogyha odamegyek felkapok egy dobozzal és majd elslisszolok. A haditervem tehát előállt.

A bátorságom inába szállt amikor közeledtem a hely felé. Torkomba keserű gombóc jelent meg és úgy éreztem kiszáradt a szám. És ezután sikerült meglátnom a társaságot is..Dan-nel az élén.
-Hali -köszöntem. Rám se hederítettek. Gondoltam na akkor itt jött el az a pillanat amikor az egyik dobozról lekapok egy csomagot és már megyek is.
Gondolatom cselekedetté váltott át.
Egy pillanatra ránéztem arra az emberre akivel tegnap pont ugyanitt álltam. Mélykék szemeivel engem pásztázott és száját kinyitotta, mivel mondani akart valamit.
-Hova-hova? -kérdezte.
-El -adtam a határozott választ.
-Miért jöttél?
Felmutattam a fehér dobozt.
-Csak nem hiszed, hogy így elengedünk? -kacagott és ez a többi fiú figyelmét is felkeltette.
-Elfogtok.
-Miért?
-Mert én azt mondtam
-Cica, itt az én szabályaim szerint játszunk -mondta. Megvontam a vállamat. Tényleg nem tudom mitől lettem ilyen bátor. Egy pillanatra a csuklómra nézett. Tudtam jól, hogy képesek bántani, de azt is, hogy talán sikerülne elfutnom, ha ilyenre kerül sor.  -Melyikőjüknek passzoljalak oda? -nézett végig a társaságon. Mintha valami szemét lennék.
-Békén fogsz hagyni.
-Mer'?
-Mert, ha nem akkor mindenkinek befogok számolni arról amit csináltál az elmúlt időkben. Felgyújtottál egy házat, kiraboltál pár boltot, drogozol...Ó és azt a nőt is meséljem el a rendőrségnek akit azóta sem láttunk? -kacagtam ördögien és mosolyra húztam a számat. Tisztában voltam vele, hogy én nyertem. Nekem van igazam.
Dan állkapcsát szigorúan összezárta és vicsorogni kezdett.
-Tűnj innen..-sziszegte. Komótosan fordultam meg és hagytam el a helyet. Valószínűleg egy utolsó ribanc ként viselkedtem, de így terveztem. Emlékezzenek örökre rám, hogy egyszer én is ott voltam a társaságukban egyetlen lányként.


A cigit a táskámba raktam és elővettem a telefonomat. Energiával töltött el a fiúkkal folytatott beszélgetésem. Igenis tudok én erős lenni!
-Szia -szóltam bele a telefonba.
-Hali -szólt bele Zayn álmosan.  -Mi a baj?
-Felébresztettelek?
-Öö..nem. Csak nemrég keltem.
-Nem tudunk találkozni valahol?
-Szabadnapom van. Nem akarsz átjönni hozzám?
Megtorpantam. Mi van?
-Hozzád? -lepődtem meg.
-Ja..van egy plazma tv-m, söröm..-mondta mire felnevettem. Most vagy  ismer vagy nem tudom.
-Megyek.