4.fejezet

Hali!:* Nagyon örülök, hogy a részek alatt nyomjátok a pipát a tetszik gombra:)
A következő rész érkezése még nem tudom, hogy mikor lesz mivel elég nehéz hétnek nézek elébe. Azért kérlek írjatok kommentet is, hogy tudjam tetszik!
Sel.

                        Alexis Miller:Más dolog amit a külvilágnak mutatok és amit gondolok.



A hatalmas bejárati ajtónak megfogtam a kilincsét és még egyszer rápillantottam Zayn-re. Egy nagy levegőt vettem és egy erős mozdulattal nyitottam ki az ajtót. Megéreztem a hűs Londoni időjárást ami általában a hangulatomhoz illik. Az eső apró cseppekben hullott fedetlen karomra, hideg érzést hagyva magam után. Karomat magam elé fontam, mivel eléggé fáztam. Nagyjából ismertem a környéket így elindultam a szűk utcákon, hogy aztán a főút mentén hazataláljak.
A kis fecnit amire fekete tintával volt belevésve Zayn telefonszáma, tenyerembe zártam össze, mintha valami hatalmas dolog lenne..nekem az volt. Legalább is annak kellett lennie. A szívem egy mély bugyrában ahol ezek az érzéseim voltak kitörni látszódtak. Magamban teljesen azt gondoltam, hogy ennek az egésznek örülni kell ugyanakkor hihetetlenül féltem; ebből nem lesz semmi. Ő csak egy fiú én pedig egy lány vagyok, külön világból.



Időközben a házhoz is odaértem. Beakartam lökni az ajtót, de vesztemre az nem nyílt. Kulcsom nincs és valószínűleg a többiek sem voltak otthon. Hirtelen kaptam oda a fejemet az egyik virágtartóhoz amin rózsaszín Orchidea nyílt és emlékezet szerint még régebben az alá dugtam be egy házkulcsot az ilyen esetekre. Nehezen, de sikerült felborítani az egész kaspót, így megláttam az alatta rejlő fémbe burkolózott kulcsot.
-Bingó -szólaltam meg miközben felvettem. Homok borította amit gyorsan lesöpörtem róla. Bedugtam a zárba, és elforgattam azt. Kattant. Az ajtót sietősen nyitottam ki, így szemem elé tárult a ház belső színtere.
Természetesen a szobámba vettem az irányt, hol az íróasztal egyik fiókjából vettem ki egy cigis dobozt, abból is egy szálat és sietősen gyújtottam meg. Közben jöttem rá, hogy az egész helyiséget cigaretta szag ötvözi így, ha nem akarok megfulladni tán ki kéne nyitni az ablakot. Gondolkodásom, cselekedetté alakult, és kinyitottam az ablakot. A telefonom idegesítő hangot adott ki -immáron sokadszorra-, s morogva néztem meg kinek hiányzom ennyire.
Nem lepődtem meg amikor Dan neve villant fel a képernyőn. Kinyomtam. Kaptam az alkalmon és bevittem Zayn számát a telefonomba. Hátha.
A masina újra csörgött az ismerős névvel. Újra kinyomtam. Nem érdekelnek a faszságai.
Tegnapi ruhámat lustán hámoztam le magamról valami újat keresve. Meg sem lepődtem mikor a szekrényemet kinyitva egy nagy halom ruha borult ki. Felkaptam egy tetszőleges csőfarmert..hm..Az illatából érezve még tűrhető. Puha anyaga nem szívta be a füst szagot így simán felvehettem azt. Változtatásképpen egy fehér pólót kaptam magamra. A tükörképemet látva elszörnyülködtem. Hófehér bőröm majdnem egybeolvadt a felső színével. Bah.Utálom magamat.

Lementem a konyhába és fintorogva nyitottam ki a hűtőt. Szinte üres volt. Persze, .miért is gondolnák úgy a "szüleim", hogy az egyetlen lányuknak ételre lenne szüksége?
Felkaptam a táskámat és elindultam az egyik közeli hipermarketbe, hogy valami normális kaját is vegyek. A hasam megrándult mikor megláttam a  minél töményebb csokikat, zöldségeket és péksüteményeket. Hogy én milyen régóta nem ettem ilyeneket..
Megláttam egy piros zacskós M&m's csokit. Amikor kicsi voltam apával az esti meccseket mindig ilyen csoki társaságával néztük végig. Az érzések szüntelenül kavarodtak bennem. Lekaptam egy csomagot és beledobtam a bevásárlókocsiba. Vettem még kiflit,felvágottat, energiaitalt, majd legutolsó sorban a mélyhűtött sorba léptem ahol egy lefagyasztott pizzát is kinéztem magamnak. Az emberiség odáig fejlődött, hogy már létezik olyan kaja amit ha bedobsz pár percre a mikróba olyan lesz mint újkorába. Ez az én főzési tudományomnak pont jól jött.
Miután fizettem egy nagy szatyorral indultam haza. Magam sem értem, hogy mi ez a hirtelen változás rajtam ami ugyancsak hirtelen jött.


Újra megpillantottam az ismerős házat. A szatyorból nagy lendülettel vettem ki az egyik kiflit és enni kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű péksüteménynek ekkora szerepe lesz. Azt hiszem, hogy két hete a fő étkezéseim étlapján a chips, nachos és igazából az ital fajták minden mennyisége szerepelt. Az eddig teljesen egy fehérben pompázó arcomon enyhe pír jelent meg. Más ember ezt nem venné észre, de én aki naponta vizslatja magát a tükörben észreveszem az apró változást.
Ledobtam magamat a kanapéra, majd bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgatni kezdtem a csatornákat mígnem az egyik sport adón ráakadtam egy foci meccsre. Kibontottam az egy csomag M&m's-et és vígan kezdtem habzsolni a csokigolyókat.


Ajtónyikorgást hallottam így odakaptam a fejemet. Apám lépett be rajta fáradtan. Felém nézett, és a hűtő felé vette az irányt. Köszönés? Na olyan nálunk nincs.
-Nincs kaja. Nem akarsz valamit főzni? -kiáltotta.
-Nem -válaszoltam miközben szemeimet forgattam. -Hallod..majd adj már pénzt!
-Mennyi kéne? Meg mire?
-Cigire.
-Lerakom az asztalra. Holnap a cégtől jön egy két kollega. Addigra elmész?
-Ja.
Hát kábé ennyi a beszélgetésem az apámmal. Nem mondom, hogy nekem ennyi nem elég, de jobb mintha, minden lépésemről tudna és bele akarna szólni az életembe. Nagylány vagyok már.
A pénzt felkaptam és vele együtt felszaladtam a szobámba.


A telefonom rezgett én pedig idegesen nyomtam ki a számot. Dan...Dan...Dan..Dan...Időközben egy sms is érkezett: Nem úszod meg szárazon cica. Na vajon ki volt az írója?!