2.fejezet

                                                Alexis Miller:Azt hittem olyan mint a többi.





Zayn Malik szemszöge:
Épp kifele indultam a buliból amikor megláttam a társaságot, kik egész este hangoskodtak és nem törődve a többiekkel kiabáltak trágár szavakat. Egyvalaki kilógott onnan. Egy lány..Gyönyörű volt...fekete, hosszú haja  vállára omlott. Alakját az asztalon miatt nem láttam, de lefogadtam, hogy tökéletes. Azt hiszem tíz percig figyeltem oldalról mikor már a hatodik poharát itta de nem önszántából. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a törékeny lányt leakarták itatni a "haverjai" és a végén lefektetni. Egy morgást engedtem ki magamból mikor belegondoltam vajon hány nő eshet ebbe a csapdába. Rá sem figyelt senki..pedig sokan voltak az egyszer biztos. Egy hirtelen ötlettől vezérelve mentem oda, és az eddig ismeretlen leányzót kézen ragadtam és magam után húztam.
-Hé haver! Jó döntés! Vidd csak magaddal..aztán csak szólj, hogy milyen volt -kiabálta az egyikőjük. Mit sem törődve húztam ki a helyiségből magam után. Alig bírt járni...
-Ezt most minek? -nagyon sokat ivott, de szavai tisztán csengtek. Közelebbről is megállapítottam, hogy nagyon szép és csinos.
-Nem hagyhattam, hogy lefektessenek -magyarázkodtam. Nem nagyon figyelt rám így kezeim közé vettem arcát és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Egy kis lámpa világított mindössze így alig láttunk, de az ő barna szemei csillogtak.
-H-hány-ni f-fogok -suttogta. Egy pillanat alatt történt, hogy megfordult a földre rogyott és kiadta magából az este bevitt alkoholmennyiséget. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek...hagyjam itt? Az nem lenne helyén való.Ráadásul gondolom, hogy azon a társaságon kívül nem volt neki senkije itt. Leguggoltam mellé és végigsimítottam hátán a kezemet. Kétségtelenül vékony volt. Mintha már régóta nem evett volna valami tápláló kaját.
-Ki vagy? -kérdezte elfojtott hangon.
-Zayn.,és te?
-Alexis.
Több mint fél órán keresztül voltunk az út mentén. Picit úgy tűnt a végére mintha kijózanodott volna, mivel most már normálisan beszélt és szerintem felfogta, hogy mi is történt vele. Hideg, erőteljes szél fújt és én dzsekiben is fáztam, nemhogy ő... rajta csak egy fekete ruha volt ami alig takart rajta valamit. Egy hirtelen mozdulattal emeltem fel..nagyon könnyű volt. A kocsim messze állt így sokat kellett sétálni, de egyáltalán nem volt megerőltető, ahogyan Alexis-t vittem. Hálát adtam, mert nem ittam szinte semmit a bulin, így simán hazatudtam vezetni. Beültettem a kocsiba és bekötöttem a biztonsági övét. Eddig szemét becsukva tartotta, de most kinyitotta és rebegtette szempilláit. Épp a kocsiajtót akartam bezárni, mikor megérintette a kezemet.
-Hova viszel? -aggódóan nézett.
-Nyugi.Így nem mehetsz haza.
Aprót bólintott. Hazáig az út teljesen csendben telt. A rádióból szólt valami szar zene, de ez legalább elnyomta azt, hogy kérdéseket tegyünk fel.  Oldalra néztem és láttam; szemei lecsukódtak, szája egy picit szétnyílt, és légzése egyenletessé vált. Elaludt.


Hazaérve beálltam a garázsba, majd kikaptam Alexis-t és beindultam vele a házba. Ha még mindig a fiúkkal élnék valószínűleg ezt az egészet elleneznék, és simán őrültnek gondoltak volna. Egyszerűen nem hagyhattam ott. Felemésztett volna a bűntudat...így nem biztos, hogy jobb cselekedett, de idehoztam.
A szobámba vittem és leraktam az ágyra...már egy rossz pont.
Picit megráztam, hogy ébredjen fel. Fekete hajtincsei arcába lógtak így azokat kifésültem onnan. Szája "o" alakot formált miközben.
-Hol vagyok?
-Nálam. Fel tudsz állni?
-Szédülök..-suttogta miközben segítettem neki, hogy lábára álljon. Egy pillanat alatt rogyott össze előttem. Utána nyúltam, de nem sikerült elkapnom. Tisztában voltam vele, hogy a ruháját ami cigaretta és ital szaggal lett fűszerezve le kell venni és lehetséges, hogy ő ezt nem tudja megtenni. Titokban egy kaján vigyor jelent meg rajtam -mint valószínűleg ebben a helyzetben minden férfitársamon-, de türtőztetni próbáltam magamat már a lány érdekében is.
A fürdőbe vittem, hol leraktam a mosdókagyló szélére. Miközben tétováztam a dolgokon többször is megbántam a cselekedetemet.
-Alexis..-kicsit megráztam. -Adok egy pólót és egy gatyát. Vedd fel, oké?-próbálkoztam. Hiába a kanosság ezt mégsem akartam megtenni.
-Nem biztos hogy....-ennyit bírt kinyögni és feje a vállamra esett. Hát oké..gondoltam magamban "Egyszer élünk, nem?" így óvatosan kezdtem el lehúzni ruhája cipzárját várva, hogy eltol magától, vagy valami hasonló.
Nem tette meg így sikeresen lehámoztam róla a ruháját. Szörnyülködve láttam vékony alakját. Bordái kilátszódtak és lábai is hihetetlenül vékonyak voltak. Elkerekedett a szemem. Lehetséges, hogy régóta egy falatot sem evett?!
-Emeld fel a karodat -kértem. Felnézett rám, majd tette amit kértem. Sietve adtam rá az egyik fehér pólómat.  -Fel tudsz állni? -bólintott és óvatosan állt lábaira, de háta mögött a mosdókagylót erősen szorította kezeivel.  Sikeresen adtam rá az egyik boxeremet. Segítettem neki kimenni a helyiségből és aggódva vettem tudomást, hogy hiába nem vagyok egy  testesebb alkat és a legkisebb boxeremet adtam neki oda, még mindig nagy volt rá.
Az ágyamhoz ment és szinte ledőlt rá, majd elaludt. Első gondolatom az volt, hogy ilyen hamar sem jutott még el egy csaj az ágyamba, majd a következő meglátásom, hogy akkor én hol foglalok helyet.
Pici alakjával az ágy felét sem foglalta el így simán elfértem mellette.


Mosollyal az arcomon feküdtem le mellé és miután teljesen megbizonyosodtam róla, hogy alszik, betakaróztam és engem is elnyomott az álom.




Alexis Miller szemszöge:
Feleszméltem, hogy az előttem álló fiút lefogom hányni, ha így haladok. Gyorsan fordultam meg, és hajoltam le a földre. Az idő múlását nem érzékeltem, vagy nem vettem figyelembe így nem tudtam, hogy mióta vagyok a hideg talajon, de kezdett egyre kellemetlenebb lenni. Fázni kezdtem amitől a hideg levegő és süvítő szél sem kímélt. Az idegen akit nem rég óta ismertem ott guggolt mellettem és kezét hátamon pihentette. Alapjáraton érdekelt volna, de most nem ezzel voltam elfoglalva.
Azok a mocskok pedig bent...hát mit is mondjak?! Valószínűleg soha a büdös életben nem fogok velük szóba állni. Eddig is már azon a bizonyos határvonalon voltak, de most túl léptek mindenen. Köszönetet akartam mondani a "megmentőmnek" bár nehezítette, hogy hang nem jött ki a torkomon. Picit úgy éreztem kijózanodtam így biztosabban fordultam felé. Hihetetlen gyorsasággal kapott fel a földről és cipelt el valahova. Erősen karjába kapaszkodtam, hang pedig még mindig nem jött ki a torkomon.

A kocsijában eszméltem fel, ahogyan az övvel babrált. Az ajtót készülte becsukni. Hirtelen kerített tudatába a félelem érzése és gyorsan megérintettem a karját, hogy nézzen rám. Nagyot nyeltem miközben barna szemeivel rám pillantott.
-Hova viszel? -fogalmam nem volt róla, hogy akit kevesebb mint egy órája ismerek mit akar tenni velem.
-Nyugi..így nem mehetsz haza! -hangja mély volt, de valami oknál fogva megnyugtatott.
-Mi a neved?
-Alexis, és a tied?
-Zayn.
Szóval Zayn...


Immáron újra feleszméltem. Orromat férfi parfüm illata csapta meg. Meg tudtam állapítani, hogy valószínűleg drága és nem egy kisbolt polcáról lett lekapva. Óvatosan nyitottam ki a szememet és pislogtam párat, hogy megszokjam az erős fényt. Először egy wc-t pillantottam meg innen is gondoltam, hogy egy fürdőszobában vagyok.
-Adok egy pólót és egy gatyát vedd fel oké?! -hallottam meg a már-már ismerőssé vált hangot.  Újra szédülni kezdtem és hányingerem volt.
-Nem vagyok...benne teljesen biztos...
Zayn vállára hajtottam a fejemet és mélyeket lélegezve próbáltam nem hányni. Éreztem, hogy a ruhám cipzárja megmozdul és lefele kúszik a hátamon. Kedvem lett volna előre lendíteni a lábamat ezzel tökön célozva a nemrég megismert fiút, de erőm nem volt megtenni.  A ruhám teljesen lekerült rólam így csak a fehérneműim voltak rajtam. Azért reméltem, hogy nem szándékozik ezt is eltávolítani rólam.
-Emeld fel a kezedet...-suttogta. Erőtlenül tettem amit mond és eközben rám adta a pólót. Éreztem tekintetét testemen. Elkezdtem magamat szégyellni alakom miatt. Hihetetlenül lefogytam. Tudtam jól, hogy ez az életmód amit folytatok nem tesz jót senkinek..de nagyon durván néztem ki.


Hy! Sajnálom, hogy rövid fejezet lett, de azért remélem, hogy elnyeri tetszéseteket! Köszönöm a hét feliratkozót.
Kommenteljetek és iratkozzatok fel, ha tetszik.
Sel.